2010. november 02., 10:302010. november 02., 10:30
Csakhogy a hasonlat mégsem teljesen állja meg a helyét, az IMF ugyanis nem tett hippokratészi esküt – tehát elsősorban nem elhivatottságból, hanem önérdekből működteti a létfenntartó berendezéseket. Ami azt jelenti, hogy ha a páciens nem úgy viselkedik, ahogy azt a „vastüdő” üzemeltetője elvárja, bármikor kikapcsolhatja azt. Magyarán: az IMF bármikor megzsarolhatja a meghitelezett országot.
Miközben olyan intézkedéseket is megkövetel a további hitelrészletek folyósítása fejében, amelyek valóban létfontosságúak – az állami adósságok kifizetése, a kiadások csökkentése a nyugdíj- és a bértörvény módosítása révén – , továbbra is érzéketlennek mutatkozik a polgárok problémái iránt. Erre utal az, hogy belekötött azon kormányhatározatba, amely megnehezíti a bankok számára, hogy módosítsák a hitelfeltételeket. Márpedig ez egyértelműen az ügyfelet, a polgárt védő intézkedés az erőfölényükkel gyakran visszaélő pénzintézetekkel szemben.
Mégis, az IMF ismét csak a nemzetközi hitelintézetek ügyvédjeként lép fel, amikor arra próbálja meg rábírni a kormányt, hogy a jelenleg már futó hitelekre ne legyen érvényes az intézkedés – mintha a már hitelt felvett polgároknak nem járna ugyanolyan védelem, mint azoknak, akik csak a jövőben folyamodnak kölcsönért. Persze a bankok tevékenysége is nélkülözhetetlen – de a méltányos ügymenet még fontosabb. Ezért szomorú lenne, ha a kormány nem ragaszkodna a polgárok érdekeinek védelméhez.
Emellett pedig ahelyett, hogy csak sodródna az árral, meg kellene próbálnia legalább részben kikerülni a Valutaalap gyámsága alól, és olyan gazdaságélénkítő programokkal is elő kellene állnia, amelyeket nem az IMF csupán makroszintben gondolkodó illetékesei diktálnak. A helyzet persze szinte kilátástalan, hiszen Románia ma teljes mértékben az IMF-től függ. Ám számos korábbi példa bizonyítja, hogy annak diktátumai nem feltétlenül hozzák meg a várt pozitív eredményeket a „beteg” számára.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.