2010. november 02., 10:302010. november 02., 10:30
Csakhogy a hasonlat mégsem teljesen állja meg a helyét, az IMF ugyanis nem tett hippokratészi esküt – tehát elsősorban nem elhivatottságból, hanem önérdekből működteti a létfenntartó berendezéseket. Ami azt jelenti, hogy ha a páciens nem úgy viselkedik, ahogy azt a „vastüdő” üzemeltetője elvárja, bármikor kikapcsolhatja azt. Magyarán: az IMF bármikor megzsarolhatja a meghitelezett országot.
Miközben olyan intézkedéseket is megkövetel a további hitelrészletek folyósítása fejében, amelyek valóban létfontosságúak – az állami adósságok kifizetése, a kiadások csökkentése a nyugdíj- és a bértörvény módosítása révén – , továbbra is érzéketlennek mutatkozik a polgárok problémái iránt. Erre utal az, hogy belekötött azon kormányhatározatba, amely megnehezíti a bankok számára, hogy módosítsák a hitelfeltételeket. Márpedig ez egyértelműen az ügyfelet, a polgárt védő intézkedés az erőfölényükkel gyakran visszaélő pénzintézetekkel szemben.
Mégis, az IMF ismét csak a nemzetközi hitelintézetek ügyvédjeként lép fel, amikor arra próbálja meg rábírni a kormányt, hogy a jelenleg már futó hitelekre ne legyen érvényes az intézkedés – mintha a már hitelt felvett polgároknak nem járna ugyanolyan védelem, mint azoknak, akik csak a jövőben folyamodnak kölcsönért. Persze a bankok tevékenysége is nélkülözhetetlen – de a méltányos ügymenet még fontosabb. Ezért szomorú lenne, ha a kormány nem ragaszkodna a polgárok érdekeinek védelméhez.
Emellett pedig ahelyett, hogy csak sodródna az árral, meg kellene próbálnia legalább részben kikerülni a Valutaalap gyámsága alól, és olyan gazdaságélénkítő programokkal is elő kellene állnia, amelyeket nem az IMF csupán makroszintben gondolkodó illetékesei diktálnak. A helyzet persze szinte kilátástalan, hiszen Románia ma teljes mértékben az IMF-től függ. Ám számos korábbi példa bizonyítja, hogy annak diktátumai nem feltétlenül hozzák meg a várt pozitív eredményeket a „beteg” számára.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.