Bálint Eszter
2018. december 10., 13:012018. december 10., 13:01
2018. december 10., 14:322018. december 10., 14:32
Ha eszükbe is jutott a kifejezés, akkor is gyorsan elhessegették – mégis egyfajta autonómiát, avagy Bukaresttől való lehető legnagyobb mértékű függetlenedést szeretné a négy nyugat-romániai város (Nagyvárad, Temesvár, Arad és Kolozsvár), ezért is kötötték meg a hétvégén a Nyugati Szövetség (AVE) elnevezésű együttműködési megállapodást.
Céljuk ugyanis nem más, mint hogy maguk döntsenek a fejlesztésekről, beruházásokról, és az ezekhez szükséges európai uniós forrásokat is közvetlenül Brüsszelből, nem pedig Bukaresten keresztül szereznék meg, mivel utóbbi kapcsán nincsenek túl jó tapasztalataik.
Persze ne legyenek illúzióink, a jól hangzó terveken túl igazából egy politikai szövetségről van szó, amellyel sikeres ellenzéki vezetők „mutatnak be” a szociálliberális kormánynak. És ha eszükbe jutott, hogy ez tulajdonképpen önrendelkezés, ha nem, és hiába hangoztatták fennhangon, hogy szó nincs szeparatizmusról, amint az nagyjából borítékolható volt, a kormány fő erejét képező Szociáldemokrata Párt (PSD) éppen olyan vehemensen és éppen azokat a lózungokat hangoztatva reagált a kezdeményezésre, ahogy a székelyföldi autonómiatörekvésekre reagál a teljes román politikai paletta. Köztük persze azok a nemzeti liberális pártiak (PNL) is, akik most kvázi ugyanazt tűzték a zászlajukra. Mert mit is hallhattunk a kormánypárti politikusoktól? Például, hogy „Románia történelme során nem leselkedett még nagyobb veszély a román állam területi egységére”, vagy hogy az intézkedés kihat „az állam függetlenségére”, egyenesen „Románia-ellenes támadás”.
Nem ringatjuk magunkat álomvilágban, így meg se fordul a fejünkben – pláne ennyi választás közeledtével –, hogy a nemzeti liberálisok ezentúl nagyobb empátiával viszonyulnak a magyar autonómiatörekvésekhez. Annak viszont módfelett örülnénk, ha nem csupán politikai hatásvadász intézkedésnek szánnák az összefogást, és elindulna egyfajta együttgondolkodás, ami a következő európai uniós költségvetési ciklusban konkrét közös projektekben is testet öltene.
Mint ahogy annak is örülnénk, hogy ha a nyugati példa ragadós lenne, és minél többen belátnák, hogy csak akkor jutunk egyről a kettőre, ha már nem Bukarestben dől el, hogy hol, mikor és miből épülnek utak, autópályák, repülőterek vagy regionális kórházak. Ahogy az Adevărul.ro portál is írta nemrég, például a moldvaiak is saját kezükbe vehetnék a saját sorsuk alakítását, ha már az elmúlt majdnem harminc év tapasztalata azt mutatja, hogy Bukaresttől sok jóra nem számíthatnak, hiszen még egy kapavágás sem történt a várva várt autópályáik egyelőre csak papíron körvonalazódó nyomvonalán.
Csakis is így lehet ugyanis lebontani a központosítás egyre magasodó falát. Hiszen – mint láthattuk – az elmúlt néhány évben sok decentralizáció bizonyult tulajdonképpen centralizációnak, és éppen azokat a rendelkezésre álló uniós forrásokat nem sikerült a korábbi ciklusban elkölteni, amelyek Bukaresten múltak, vagyis inkább buktak.
És ami manapság a Dâmbovița-parti fővárosban történik, még a korábbiaknál is zűrzavarosabb jövővel kecsegtet. Nézzük csak azt, hogy a kormány annyira sem tud előretervezni, hogy a miniszterelnöknek december 8-án fogalma nincs, meglesz-e 31-éig az év elején beígért száz kilométernyi autópálya. Közben meg – váltig hangoztatva, hogy van pénz, és jövőre is lesz – a kormány tartalékalapjából különítenek el összegeket a decemberi nyugdíjak kifizetésére, és az azok folyósításával járó postai költségekre.
A legfrissebb brüsszeli nyilatkozatok szerint van remény arra, hogy a négy szövetkező nagyváros saját kezébe vegye az irányítást, és a következő költségvetési ciklusban pályázni is tud, hogy a közösség érdekei mentén fejleszthessen.
Hogy egyedül lesz-e ezzel, nehéz lenne megjósolni. De minél több hasonló kezdeményezés születik, annál inkább bízhatunk abban, hogy egyszer megérjük: a székelyföldi autonómiát sem tekintik ördögtől valónak.
Rostás Szabolcs
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Balogh Levente
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Balogh Levente
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Páva Adorján
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Gazda Árpád
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Balogh Levente
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!