2009. február 04., 00:022009. február 04., 00:02
De miért is félnek a nők a gyerekvállalástól és a szüléstől? S itt most nem óhajtanám boncolgatni azon társadalmi tényezők sokaságát, hogy mit veszíthet egy fiatal nő azáltal, hogy gyereket vállal. Mert aki már szült egyet, az jól tudja, hogyan tekintenek rá a munkaadók, ha bevallja, hogy egy kisgyerek édesanyja… Vegyük csak a puszta tényt, hogy például miért szerveznek manapság szülésfelkészítő és anyasági tanfolyamokat, és miért beszélnek a pszichológusok egyre nyíltabban arról, hogy „aktiválni kell a születési kódot”. És gondolkodjunk el azon, hogy mitől van ez így…
A minap a kezembe akadt egy női magazin, aminek a címlapján máris egy Barbie baba kinézetű anorexiás topmodell mosolygott szembe kajánul, azt sugározva: „ilyen alakod soha nem lesz”. Bennebb lapozva megakadt a szemem egy tájékozató jellegű cikken, ami a gyerekvállalásról szólt. Megdöbbenésemre ilyen címszavakat olvastam: „komplikációt idézhet elő”, „eltorzul az anya alakja”, „elpusztulhat a magzat”, „veszélyezteti az anya életét”, stb. Nem sorolom tovább, mert ezek a nagybetűvel szedett címszavak már azt a jóleső érzést keltették bennem: milyen jó, hogy már van két gyerekem, és még véletlenül sem fenyeget az anyává válás veszélye. De mit gondolhat egy olyan kismama, aki éppen most várandós az első gyermekével? Merthogy jót nem, az biztos! És egy ilyen cikket elolvasva már nem lep meg, hogy miért választják a fiatal anyák tömegesen a műtéti szülést a természetes helyett. Mert normális ember nem akarhat komplikációkat, veszélyhelyzetet, pusztulást, és melyik nő akar eltorzulni? Pedig a képlet sokkal egyszerűbb, csak kicsit figyelnünk kellene a csodálatosan kifejező magyar nyelvünkre. Mert az anyává válás folyamatának megnevezésére gyönyörű kifejezéseink vannak: áldott állapot, várandós. És talán nem ártana az sem, ha inkább ezeket használnák a mostanság gyakori „terhes” kifejezés helyett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok