Várandós vagy terhes?

De miért is félnek a nők a gyerekvállalástól és a szüléstől? S itt most nem óhajtanám boncolgatni azon társadalmi tényezők sokaságát, hogy mit veszíthet egy fiatal nő azáltal, hogy gyereket vállal. Mert aki már szült egyet, az jól tudja, hogyan tekintenek rá a munkaadók, ha bevallja, hogy egy kisgyerek édesanyja… Vegyük csak a puszta tényt, hogy például miért szerveznek manapság szülésfelkészítő és anyasági tanfolyamokat, és miért beszélnek a pszichológusok egyre nyíltabban arról, hogy „aktiválni kell a születési kódot”. És gondolkodjunk el azon, hogy mitől van ez így…

A minap a kezembe akadt egy női magazin, aminek a címlapján máris egy Barbie baba kinézetű anorexiás topmodell mosolygott szembe kajánul, azt sugározva: „ilyen alakod soha nem lesz”. Bennebb lapozva megakadt a szemem egy tájékozató jellegű cikken, ami a gyerekvállalásról szólt. Megdöbbenésemre ilyen címszavakat olvastam: „komplikációt idézhet elő”, „eltorzul az anya alakja”, „elpusztulhat a magzat”, „veszélyezteti az anya életét”, stb. Nem sorolom tovább, mert ezek a nagybetűvel szedett címszavak már azt a jóleső érzést keltették bennem: milyen jó, hogy már van két gyerekem, és még véletlenül sem fenyeget az anyává válás veszélye. De mit gondolhat egy olyan kismama, aki éppen most várandós az első gyermekével? Merthogy jót nem, az biztos! És egy ilyen cikket elolvasva már nem lep meg, hogy miért választják a fiatal anyák tömegesen a műtéti szülést a természetes helyett. Mert normális ember nem akarhat komplikációkat, veszélyhelyzetet, pusztulást, és melyik nő akar eltorzulni? Pedig a képlet sokkal egyszerűbb, csak kicsit figyelnünk kellene a csodálatosan kifejező magyar nyelvünkre. Mert az anyává válás folyamatának megnevezésére gyönyörű kifejezéseink vannak: áldott állapot, várandós. És talán nem ártana az sem, ha inkább ezeket használnák a mostanság gyakori „terhes” kifejezés helyett.