2012. április 23., 09:002012. április 23., 09:00
Mielőtt azonban bárki is pálcát törne az átigazolók fölött, mondván, hogy a patkányok menekülnek a süllyedő hajóról – a gazdasági megszorítások miatt népszerűtlenné vált PDL-ből az idei választások favoritjának tekintett ellenzéki szövetséghez –, érdemes megjegyezni, hogy a demokrata-liberálisok jelentős mértékben maguknak köszönhetik az „átigazolási idényt”.
Emlékezetes, hogy a nagyobbik kormánypárt 2008 előtt a Nemzeti Liberális Párt (PNL) több vezető politikusát is átcsábította, miután a PNL nem volt hajlandó beolvadni az akkor még csak Demokrata Pártként működő alakulatba. A PNL és a szociáldemokrata párt felszalámizása ezt követően is folytatódott, igaz, a kilépők ezúttal nem közvetlenül a PDL sorait erősítették, hanem a PDL hathatós támogatásával létrehozott, a népszerűségi skálán láthatatlan, de a parlamentben annál láthatóbb, a PDL-t lojálisan támogató és a kormányban is részt vevő fantompártét, az UNPR-ét.
A dezertőr szocialista és liberális honatyák alkotta párt létrehozásának legfőbb célja az ellenzék sorainak szétzilálása, a saját pártjukkal elégedetlen, de azért a PDL-be való átlépéstől ódzkodó honatyák megszerzése volt. A PDL így most csupán azt eszi, amit ő maga főzött: miután immár saját politikusainak egy része is elkezdte beárazni a párt választási vereségét, sokan úgy döntöttek, hogy ha már úgyis a román politikai kultúra egyik alapvető elemévé vált a pártváltás, akkor ők a bukást követően inkább továbbra is a kormányoldalhoz való tartozás előnyeit szeretnék élvezni.
A politikai migrációt eddig erkölcstelenségnek tartó ellenzék pedig kajánul figyeli, hogyan fogyatkozik a rivális, és arról papol: ha a vándorlás a kormányoldal felől történik az ellenzékhez, akkor már nem is annyira immorális. Ezért nem várható, hogy a parlamenti reform során korlátozzák a honatyák migrációját: valamelyik oldalnak mindig érdeke lesz a politikai vándormadárkodás intézményének fenntartása.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.