2009. március 03., 10:332009. március 03., 10:33
Kedves jó barátunk szabadúszó, szerinte ez az amúgy kényelmes, de pénzügyileg szerfelett kockázatos mesterség a válság elharapózódása óta egyenesen életveszélyes. A haver már levegőt is csak óvatosan vesz, mert nem tudhatja, mi történik a következő tíz percben: lesz-e megrendelés, vagy a meglevőt is visszamondják.
Eközben a telefonszámlája az egekig ugrott, a hitele havi részlete megkétszereződött, s a gyermek sem eszi már a spenótot. Szóval jön a baj csőstül, sorolja, s mindenkiben felhorgad az empátia, mert saját válságos állapotát felismerni véli. S akkor jövünk be mi a képbe, elképedve hallgatom, hogy barátnőnk ujját vádlón ránk szegezve vigasztalja elkeseredett szabadúszónkat. Hogy ne törődjön semmivel, lazítson és éljen a mának, mert ugye például K-ék, s mutatóujja meg sem rezdül, úgy irányul ránk, tavaly mielőtt beköltöztek volna a falusi házukba összecsomagoltak, s elmentek a tengerre.
Azóta sincs kerítésük… A nappaliba is már hónapok óta tervezik a bútort, erre szilveszterre is elutaztak, s ha hozzájuk érkezel még mindig a kopott, elferdült ágyra ültetnek. A szónoklat hatásos, szabadúszóilag fuldokló barátunk is látja a mentőcsónakot az alagút végén, engedtessék meg a képzavar. S így magasztosul fel családunk zavaros pénzügyi helyzete, prioritásaink összevisszasága, halogató politikánk vagánysággá, s így leszünk a hétköznapi kihívások fölé emelkedő bohémek.
Nem kis gondolkodás után magam is arra a következtetésre jutok, hogy ösztönös döntésünk valóban követendő példa, és aprólékosan kigondolt stratégia lehet ebben a válságos időszakban. Különben nem éhen, de az aggódásba fogunk belepusztulni. S az meg kinek jó? És még edzettek is vagyunk, hiszen az elmúlt évtizedekben szüleinktől is csak azt hallottuk, hogy ha tovább drágul az olaj, kenyérre se lesz pénzünk, majd idegesen kifizették a termopánablakot, a saját kazánt s a vasajtót.
Minden ősszel sóhajtva fogadtuk el, hogy ezúttal tényleg megvesz az Isten hidege, mert ezt a fűtésszámlát már képtelenség lesz kifizetni. Tényleg nincs még új bútor a nappaliban, s kerítés sincs, de komolyan mondom, kerítés nélkül tágabb a láthatár.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.