2012. október 25., 09:352012. október 25., 09:35
Szóval: ha nálunk úgyis összeforrott az állampolgári jog gyakorlása (értsd: szavazás/választás) a nagyszabású bendőtöméssel, akkor legalább kössük össze a kellemest a hasznossal. Semmi értelme különböző jeleket és jelszavakat kiötleni, könnyebb volna egy-egy fogáshoz kötni a pártokat.
Volna hurkapárt, paszulypárt, virslipárt, pacalpárt, tortapárt. S hogy minden rendben történjék, elengedhetetlen volna az Országos Audiovizuális Tanács mintájára egy Nemzeti Étrendellenőrző Bizottság megalakítása is, melyben sok tehetséges fiatal kamatoztathatná alkotó képzeletét, forradalmas lendületét vagy éppen hagyományokkal szembeni alázatát.
Megvesztegethetetlen éberséggel őrködnének az olyan ügyeskedések kivédésén, hogy például ne kábíthassa-vakíthassa az odaadó szavazótábort olyan fogalomzavart hordozó kettősség, mint a vadászkolbászpárt és a mititéjként is ismert kolbászka pártjának elnevezése. Vagy aki a babgulyásra akarna pecsételni, azt ne csábítsa más szavazókockába a törtpaszuly-párt. Vigyáznának továbbá, hogy a májas és véres hurka ne üthesse egymást, dobostorta se kerüljön a fatörzs közelébe, vagy a virsli- és a párizsilogók ne ébresszenek senkiben hiú reményeket.
És miután a politikai alakulatok eldöntenék – egyszer s mindenkorra, hogy melyik fogás képét öltik magukra, megkezdhetnék szakembereik kulináris irányultságú ki- és továbbképzését. Ez esetben már idősebbeket is bevonhatnának a munkába, a régi rendszer évtizedeiben megedzett ízlelőkészségeik jogán, mivel vígan túlélték (túléltük, hisz jómagam sem vagyok kivétel) a fűrészporból összegyúrt felvágottat vagy a pörkölt makkból főzött kávét.
S ha mindez szépen sínen volna, akkor lehetne beindítani a kampányt: mindenki szigorúan kizárólag azzal a fogással kínálná szépreményű szavazóit, ami a nevében is szerepelne.
Így nem volna semmiféle zűrzavar, kavarodás, aki pedig netán csalni merészelne, arra azonnal lecsapna az ügyészségi kommandó, és helyben megbüntetné azzal, hogy a sok bográcsból összelögybölt kotyvasszal etetné meg. Aki kibírná, abból lenne aztán a vérbeli politikus!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.