2009. november 24., 11:002009. november 24., 11:00
Mindeközben az Asszony – mintha a mindennapi güzü nem volna elég – fiókszerkesztőséget rögtönzött a kicsi szobában, apósom szokása szerint szidta a rendszert és a csirkefogókat, anyósom pedig olyan ötpercenként próbálta csitítani, hogy: Hallgass már, nem hallom az inszomár előrejelzéseit… tőled már azt sem lehet meghallgatni, hogy mit mond Beszeszku s Dzsoána. Ez olyan fél tíz körül volt, amikor a Manó, a legkisebb, már vagy ötödször hívta a társaságot egy kis babaházrendezésre. Hasztalan.
A kevésbé érintettség okán engedhettem meg magamnak, hogy a földre hasalva a kicsivel berendezzük a babaházat, s elosztottuk, hogy melyik szobában fognak majd alukálni az ő tündérbabái, élükön Katrival, s melyikben a gondjaimra bízott kisegér, illetve a sok maci közül a legkisebbik, az, amelyik a parányi ágyban elfér, és a jó meleg takaró alatt reggelig nyugodtan aludhat.
Balú velem alszik, ti pedig azért mentek külön szobába, mert te és a maci horkoltok – vágta a szemembe a Manó, a legkisebbik, s midőn az apróságoknak kiosztottuk a pizsamát, és az esti mesét is elmondtuk, megint szóba jött a kakajó. S a velejáró dudika. Most ittál Manó, ne kezdd elölről, meg kell zavarodni, hogy ebben a házban egyetlen sort le nem lehet írni!… Dohogta az asszony, még feszültebbé téve úgy tíz után az elemzések lázában amúgy is adrenalindús hangulatot. S a másik szobában feszt, hogy csirkefogók s hallgass, csirkefogók s hallgass… Na, ugye tetszenek látni, hogyan hat károsan a családi harmóniára a választás?
Tizenegyre a babák, a kisegér s a maci is aludtak már, az asszony végzett forma, csak még egy utolsó kör a neten, mire a gépe lefagyott. Megfelelő cifra sor kíséretében: Hogy az a… Billgétsz ide és oda… a franc essen belé ebbe a gépbe, többet nem dolgozom!… Mire a Manó: Hurrá, akkor dudálhatok!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok