2009. január 20., 22:572009. január 20., 22:57
Én leginkább mégis azért irigykedem, mert élhető országot építettek maguknak, ahol az állam gyerekként tekint a polgárokra, úgy óvja, dédelgeti őket, és ők enyhén hisztis, gyakran bugyuta gyerekként is viselkednek. Nem szeretnék általánosítani, de ez volt az én tapasztalatom, míg három évig egy amerikai kikötőből induló luxushajón pincérkedtem. Szerfölött biztonsággal töltött el, hogy Amerikában például lehetetlen volt eltévedni. Mindig mindent leírnak, kijelölnek, lerajzolnak. Nem baj, ha esetleg nem tudsz angolul, úgyis minden kristálytiszta. A lépcső előtt jelzik, hogy lépcső következik, a lépcső után azt, hogy véget ért a lépcső. A küszöb előtt szólnak, hogy emeld fel a lábad. Az utakon szájbarágósan elmagyarázzák, mikor, merre, holott a legtöbb mérföldek százain nyílegyenesen csak előre haladsz. Az amcsik ezt jól megszokták, ha valamit mégsem értenek, döbbenten próbálják megfejteni a nyitját. A hajó is mindenki számára ismeretlen terület, ezért legalább kétszer annyi eligazító tábla, jel, nyíl, magyarázat segíti a tájékozódást. Mégis rengeteg kérdés maradt a jó amerikai számára megválaszolatlanul. Például, hogy egy lépcső fel is, vagy csak lefele vezet? Vagy, hogy a hullámmedencében ugye azért vannak hullámok, mert tengervízzel töltötték fel? A hajó fényképgalériájában képesek voltak megkérdezni, hogyan találják meg saját fotóikat. Az unott galériás már készenlétben tartotta a zsebtükröt, azzal nyújtva át, hogy „na azt vegye el, amelyik önre hasonlít”. A hajóban voltak ablakos és ablak nélküli belső kabinok. Indulás előtt, a még kikötőben veszteglő kabin lakója felháborodottan kérte számon, hogy ő a kikötőre és nem a tengerre lát. Előfordult, hogy ijedten kértek telefonos segítséget, mert nem tudtak kijönni a kabinból: egyik ajtó a fürdőbe, másik az erkélyre vezetett, a harmadikat nem merték kinyitni, mert kilincsén tábla lógott „Ne zavarj” felirattal. Szóval irigylem őket, mert én is ilyen gyermeki ártatlansággal szeretnék élni. Valaki vigyázzon rám, vegyen fel és ringasson!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok