2011. szeptember 14., 09:092011. szeptember 14., 09:09
Hiszen Magyarország is ama közép-kelet-európai államok közé tartozik, ahol a politikusok előszeretettel kiáltanak leszámolást, koncepciós eljárást, ha a nyomozó hatóság vagy az igazságszolgáltatás politikai érdekeikkel ellentétes döntéseket hoz; erre Románia valósággal ontotta a példákat az elmúlt két évtizedben. A volt szocialista kormányfő is közvádlóvá lépett elő az Országgyűlés előtt mondott védőbeszédében, hazugsággal vádolva az ügyészséget, és miközben arra kérte a honatyákat, szavazzanak lelkiismeretük szerint a kiadatásáról, az interneten már silánynak nevezte a mentelmi joga megvonására szavazó honatyákat. No, de ne foglalkozzunk most Gyurcsány jellemével, sok újdonsággal nem tudnánk szolgálni. Reflektáljunk inkább azokra az – elsősorban MSZP-s körökből érkező – „érvekre”, miszerint a politikus elleni eljárás nyilvánvaló politikai leszámolás, koncepciós per, amit szerintük az is alátámaszt, hogy volt miniszterelnököt legutóbb 1958-ban állítottak bíróság elé Magyarországon, a rendszerváltás óta pedig a parlament először adott ki a nyomozóhatóságnak egy korábbi kormányfőt.
Ha rosszmájúak lennénk, a Gyurcsány-ügyről minderre azt mondhatnánk: éppen itt volt az ideje. Ehelyett emlékeztetnénk, Romániában vádat is emeltek már volt kormányfő – Adrian Năstase – ellen, de hasonló lépés született Julija Timosenko volt ukrán, Ivo Sanader horvát és Janez Jansa szlovén miniszterelnökkel szemben is. De ha valaki erre legyintene, és azt mondaná: mindez csak amolyan kelet-európai, balkáni szokás, mehetünk nyugatabbra is. Geir Haarde korábbi izlandi kormányfőt a szigetország bankszektorának összeomlásában játszott szerepéért állították bíróság elé, Jacques Chirac volt francia államfő ellen ugyanakkor közpénzek elsikkasztása miatt folyik eljárás, és még sorolhatnánk. Mondani sem kell, mindketten politikai összeesküvést sejtenek az ellenük zajló perek mögött, ami Chirac esetében különösen „komoly” érv, tekintve, hogy ma ugyanaz a párt van hatalmon Párizsban, amely az ő idejében. De hát a tények őket nem zavarják. Reméljük, az igazságszolgáltatást sem fogják…
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.