2010. július 02., 10:472010. július 02., 10:47
Esetemben, visszagondolva a történetre, arra a megfejtésre jutottam, hogy a funkcionalitás azonossága, a hasonló szerep vállalása hozza közel egymáshoz – legalábbis az én tudatomban – a két történelmi nevet a kortárs Tamás Gábor nevével. Tinódi várról-várra, végvárról végvárra vándorolva mondta el lantja kíséretével hősök történeteit, vitézek cselekedeteit, honvédők kitartását, hogy reményt fakasszon, a megtartás igéivel gyógyítson, zenei hangok tüzével hozza izzásba hallgatói lelkét... Pár századdal később egy francia katonatiszt, maga is a forradalom lázában égve, olyan dalt komponált, amely milliókat töltött el lelkesedéssel, indított a barikádokra, alapozva az új, polgári világot. Aztán különösebb propaganda nélkül vált az egész Európa indulójává, a szerző országának mindmáig himnuszává. Micsoda vakmerőség részemről Tamás Gáborral folytatnom eszmefuttatásomat! Egy könnyűzene-énekessel, aki többnyire érzelmes dalokat ad elő! (Figyelem, igényes és avatott műélvezők: az érzelmes nem azonos az érzelgőssel, szirupossal, csöpögőssel, stb...) Tehát van egy énekesünk, aki, mint Tinódi, szintén vándorénekes, mert Erdélyországban és Magyarországon is hallatja hangját szüntelen, s akinek a népszerűségéhez nem kell nekem már semmit hozzáadnom s ez az írás sem ezért született... Csak azért mondom el mindezeket, hogy beszámolhassak arról a hangulatról, megindító tömegpszichózisról, amely koncertjein kialakul, amely örömöt szerez, szebbé teszi a szürke hétköznapjainkat, de mindenekfölött közösséget formál és erősít azok között, akik egyébként együvé tartoznak, csak nemigen adódik alkalmuk arra, hogy ezt megéljék, hogy ez bennük kiteljesedjék...
Nem vagyok illetékes zenei szakvéleményt mondani, de tapasztalván azt – mondhatni társadalmi hatást –, amit ez az erdélyi, magyar identitású svéd állampolgár kivált, azt kell mondanom: „Köszönjük”. Köszönöm én most azok nevében is, akik a szórványok szórványában élnek, akiket talán már sokan „le is írtak” a magyarság leltárából, s ahova Tamás Gábor mégis elment és csodát művelt: telt házak énekelték vele együtt Medgyesen, Segesváron, Nagyenyeden, Gyulafehérváron és még számos városban, városkában, sőt falucskában a mára már új himnusszá vált saját szerzeményét: Óh, Erdély, szép hazám...
Nemcsak a színpadon, a mindig zsúfolásig megtelő termekben két-három órán át tartó szertartás ez, hanem egy olyan misztérium, amely a lelkekben tartósan és áldásosan továbbtörténik...
Csép Sándor
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok