2008. december 04., 09:002008. december 04., 09:00
Az eredmények hallatán a kudarcot vallott politikus hosszú perecekig üvöltő hangnemben átkozódott és szitkozódott, majd amikor kissé berekedt, és ismételgetni kezdte önmagát, meg valószínűleg az asztalt csapkodó ökle is megfájdult, félretolta a bontatlan pezsgősüveget, a szekrényébe nyúlt és kiemelt egy, a kampánykörúton összeszedett üveg szilvapálinkát, töltött és szemrebbenés nélkül felhajtotta.
Aztán ezt a mozdulatot megismételte még háromszor-négyszer, majd szánalomra méltó tekintettel fohászkodni kezdett: „Édes Atyám, Úristenem, mondd, miért fordítottál hátat nekem? Nem láttad, a kampányomban mennyi szegény embert segítettem, uniós lisztet, cukrot osztogattam, az ovisoknak szép, kis zászlókkal meg lufikkal kedveskedtem, a szerencsétlen cigányoknak még a párt benzinpénzét is odaadtam. Utat, iskolát, kultúrotthont, vízhálózatot, gázbevezetést, európai pénzeket, minden lehetőt és lehetetlent megígértem, egyik szalagot a másik után vágtam, hideg kultúrotthonokban koptattam a számat, sőt a parasztok kedvéért képes voltam velük egy asztalhoz ülni, egy csomó zsíros ételt enni, sok büdös pálinkát meginni. Atyám, ott voltam a házadban, amikor a pap az én kedvemért újraszentelte a kimeszelt templomot, ravatalozót avattam, protestáns létemre keresztet vetettem, imádkoztam… Igen, imádkoztam! Dupla fizetésekért, dupla nyugdíjakért, meg mindenért, hogy a parlamentbe juthassak, és népemért dolgozhassak. És mindezt alig harminc nap alatt… Hát mit csináltam én, Uram?”
A bukott politikus üres poharát az időközben kiürült üveg mellé lökte, majd ismét megkérdezte, ezúttal önmagától: „Hát tényleg, mit csináltam én? Nem most, hanem az elmúlt négy év alatt?”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok