Ünnepi együttlét, ünnepi szembenállás

Ezt jelzi, hogy az RMDSZ és a szövetség ellenzékéhez tartozó politikai oldal is részt vesz a szervezésében, a hétfői nyitógálán pedig mind Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, mind Toró T. Tibor, az EMNP ügyvezető elnöke beszédet mondott. A rendezvényen pedig a magyar egyházak mellett a város összes magyar művelődési intézménye megmutatja magát, és a rendezvények tömkelege nem csupán befelé, hanem kifelé, a román közösség felé is jelzi: Kolozsvárott még mindig viszonylag erős, és nívós rendezvények megszervezésére, értékmegőrzésre és -teremtésre egyaránt képes magyar közösség él.

Hasonló a helyzet Marosvásárhelyen is, ahol a Vásárhelyi Forgatag szervezésében és lebonyolításában is együttműködnek a hétköznapokban általában egymással szemben álló oldalak képviselői, és a kolozsvári példához hasonlóan minden magyar, vagy a magyar kultúrához valamilyen formában kapcsolódó kulturális intézmény fontosnak tartja, hogy jelen legyen a magyar városünnepen. Mint ahogy Sepsiszentgyörgyön is minden magyar magáénak érzi a Szent György-napokat. És ez így természetes, így normális és kívánatos.

Mégis, még mindig akad olyan, a partiumi, erdélyi magyar közösség szempontjából fontos város, ahol ezt nem sikerült megvalósítani. Nagyváradról van szó, ahol az idén immár ötödik alkalommal megrendezett Szent László Napok minden idők egyik legsikeresebb – ha nem a legsikeresebb – nagyváradi fesztiváljává nőtte ki magát. Legalábbis abból a szempontból, hogy a fellépő együttesek koncertjein és a jelen levő kulturális intézmények rendezvényein minden korábbinál többen vettek részt – és ez nem csupán a korábbi Szent László-napokkal összevetve igaz, hanem más, hasonló rendezvényekre is. Vagyis a legavatottabb kritikus, a város és a régió közössége mondta ki: szükség van a rendezvényre.

korábban írtuk

„Viszálykarnevál” Nagyváradon: politikai adok-kapok és magyar–magyar vita Szent István ünnepén

A rendszerváltás óta eltelt huszonhét évben nem volt nagyobb szabású Szent István-napi ünnep Nagyváradon – idén a széthúzás miatt kettő is lesz. Az RMDSZ-nek nem tetszett, hogy a városháza a Szent László Napok szervezőivel lépett partnerségre.

Csakhogy hiába a siker, a magyar–magyar szembenállás még mindig hihetetlen mértékben rányomja a bélyegét a város legnagyobb magyar ünnepi rendezvényére, mint ahogy általában a mindennapjaira is. Nem titok, hogy a Szent László Napok ötletgazdája – ahogy az a kolozsvári és a marosvásárhelyi rendezvény esetében is történt – egy EMNP-hez közel álló csoport, sőt a főszervező maga is vezető EMNP-s politikus. Azonban míg máshol ezen túl tudták magukat tenni az amúgy nyeregben levő politikai riválisok, és az ellentéteket félretéve beálltak a szervezésbe annak érdekében, hogy a város magyar közössége minél nívósabb rendezvényen vehessen részt, illetve hogy az esemény minél jobb hírét vigye a településnek és az ottani magyaroknak, erre Nagyváradon valamiért nem voltak képesek.

Sőt Kárpát-medencére szóló botrány támadt belőle, amikor kiderült: az RMDSZ egyik helyi vezetője suttyomban le akarta védetni a védjegyhivatalban a mások által kitalált fesztivál nevét és védjegyét – amit a legjobb indulattal sem lehet másként tekinteni, mint a szellemi tulajdon eltulajdonítására tett kísérletként.

Ez ugyan nem sikerült, de a város immár legnagyobb magyar ünnepének mai napig fájó hiányossága, hogy fontos, RMDSZ-befolyás alatt álló helyi és megyei magyar intézmények hiányoznak róla. Kezdve az egyházaktól, amelyek a jelek szerint a helyi RMDSZ árnyékában működnek, a Szigligeti Színházig, amelynek szakmai és művészi színvonala az utóbbi években egyre jobb, éppen ezért sajnálatos, hogy nem mutatkozik meg intézményes szinten az egyik fontos magyar rendezvényen. Pedig hát a közönség ott is közönség, függetlenül attól, ki szervezi az eseményt.

A rivalizálás egyetlen pozitívuma, hogy az RMDSZ és az egyházak által minden tavasszal megszervezett Varadinum-ünnepség, amely az elmúlt évtizedekben fájdalmasan ellaposodott és köldöknéző rendezvénnyé vált, a Szent László Napok hatására részben megújult, és színvonalasabb kínálatot vonultatott fel.

Ugyanakkor az esztelen versengés most ismét felháborító helyzetet teremtett. Történetesen megint a Szent László Napok szervezőgárdájának jutott eszébe, hogy a rendszerváltás után először Nagyvárad központjában, a Szent László téren ünnepelje meg a város magyar közössége augusztus 20-át, államalapító Szent István királyunk ünnepét. Eddig erre nem volt példa – hagyománnyá vált ugyan, hogy 21-én áthoznak Debrecenből néhány virágkocsit, de egyrészt egy nappal az ünnep után kicsit más szájízzel ünnepel az ember, másrészt amúgy is van egy kis „mások által levetett ünnep”-íze a dolognak.

Ehhez képest most az RMDSZ-es irányítású megyei önkormányzat hirtelen kitalálta, hogy ő is szervez egy augusztus 20-ai ünnepséget egy másik helyszínen. Mivel ezt jóval a másik rendezvény bejelentése után tette, nem tudunk nem arra gondolni, azért dobott gyorsan össze egy konkurens rendezvényt, nehogy már a másik oldal arasson le minden babért. Pedig hát pontosan 27 éve lett volna, hogy ünnepséget szervezzen augusztus 20-án, mégis csak most jutott eszébe. Az eset „fényét” emeli, hogy éppen egy magyar szervezet „hekkeli meg” a főtéri rendezvényt, miközben a korábban nem nagy magyarbarátságáról híres önkormányzat mellé állt.

Ilyenkor az egyszerű polgár előtt több lehetőség is adódik: politikai szimpátia alapján dönti el, melyik rendezvényen vesz részt. Esetleg azt mondja: a változatosság gyönyörködtet, így azért is megnézi mindkettőt – ugyanakkor olyanról is tudunk, aki csak azért sem megy el egyikre sem, ha már ezen a téren is rendezvény és ellenrendezvény között kell választani.

Tudjuk, hogy Várad polgársága mindig Nyugat felé tekintett, és az ottani példákat tartotta követendőnek, az ottani eredményeket akarta a Partium fővárosában is megvalósítani. Most mégsem ártana egy kicsit Kelet felé tekinteni. Hiszen ha máshol sikerült legalább egy, minél színvonalasabb, a város hírnevét öregbítő közös ünnep érdekében összefogni, talán Nagyváradon is sikerül. Csak egy kis jó szándék és – ami nem könnyű – a sérelmeken való felülemelkedés hiányzik hozzá. Mindkét fél részéről. Hiszen a cél az, hogy a város magyar közössége megmutassa: ma is erős és életre való.

Nem kell látványosan összeborulni, még feltétlenül mindent közösen szervezni sem – csak éppen nem kell keresztbe tenni a másiknak. Mert folyton egymás torkát harapdálva, rendezvényeket bojkottálva, más rendezvényekre ellenrendezvényt szervezve nehéz hitelesen erősnek mutatkozni a külvilág szemében.