2010. november 11., 10:362010. november 11., 10:36
A Markóék által megszabott ultimátum már csak azért is figyelemre méltó, mivel a bukaresti hatalom oldalán eltöltött tizennégy év során a szövetség nagyon ritkán folyamodott ehhez a lépéshez, fenyegetését azonban egyszer sem váltotta be, még akkor sem, ha feltételei nem teljesültek. (De erről picit lennebb). A Boc-kormány elmúlt hónapokban kifejtett tevékenysége ismeretében nagyon úgy fest, hogy az RMDSZ vezetőinél elsősorban nem is az oktatási törvény félig kilátástalan helyzete és a koalíció parlamenti többségének ingatagsága verte ki a biztosítékot.
Az elmúlt időszakban nem egyszer hallani lehetett olyan véleményeket az alakulat vezető politikusai részéről, miszerint a pénzügyi-gazdasági válságra adott megkésett, sok esetben pedig elhibázott válaszok, de úgy általában a kabinet tétovasága miatt hasznosabb lenne most kilépni a kormányból, amíg az erdélyi magyar választóknak az RMDSZ-szel szemben vészesen megcsappant bizalma nem fenyeget a parlamentből való kihullás veszélyével. A szövetség számára kapóra jött, hogy olyan kisebbségvédelmi kérdés ürügyén fordíthat hátat a kormánynak, amelyre választói is jogos, a közösséget megillető követelésként tekintenek, ráadásul az anyanyelvű oktatás bővítésének szükségességére hivatkozva ki lehet magyarázni azt is, miért számít bocsánatos bűnnek súlyos gazdasági helyzetben politikai válságot előidézni. Csakhogy az RMDSZ egyszer már alaposan felsült az ultimátumokkal, és erre jelenlegi – és egykori – partnerei, a demokraták bizonyára emlékeznek.
A Demokrata Konvenció fungálása idején, 1998. szeptember 5-én az alakulat miniparlamentje a koalícióból való kilépésről döntött, miután a képviselőház oktatási bizottsága megtagadta a romániai magyarságnak az önálló állami egyetemhez való jogát, nem sokkal később azonban az RMDSZ-esek felülvizsgálták a határozatot, mivel Radu Vasile kormányfő elhúzta az orruk előtt a magyar és német tannyelvű egyetem mézesmadzagát. Nehogy a jelenlegi oktatási törvény is a Petőfi–Schiller sorsára jusson.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok