2010. augusztus 20., 11:262010. augusztus 20., 11:26
Ahol a Szent Mihály-templom mellett ott lógott hatalmas árbocokon a román zászló, a Főtér közepén pedig hatalmas gödör tátongott, emlékeztetve a dákoromán kontinuitáselméletre. Erdély fővárosa, melynek bejáratánál ott díszelgett az alkotmány első cikkelyéből vett, Románia egységes és nemzetállam voltát hirdető felirat.
Ahol december elsején félő volt az utcán magyarul beszélni, mert hiába volt nő valaki, az ünnepléstől megittasult, túlbuzgó román fiatalok felképelték. Ahol március 15-én nacionalista román fiatalok megvertek egy tizenéves, magyar zászlót szorongató gyereket. Ahol alig félévvel ezelőtt nem lehetett történelmi bemutatót tartani a Főtéren, mert az ember a rendőrőrsön kötött ki. Egy város, ahol egyszerűen rossz volt magyarnak lenni. S ahova hirtelen – mintegy villámcsapásként – beütött a civilizáció. És az oly sokszor hangoztatott szlogen, a multikulturalitás életre kelt. A Kolozsvári Magyar Napok révén. És most, egy évtized elteltével kellemes meglepetés azt hallani egy helyi román rádióban, hogy a kincses város nagy ünnepre készül.
Akkora ünnepre – és most a román műsorvezetőt idézem –, amely méreteit tekintve felér akár a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivállal (TIFF) is: a kolozsvári magyar kulturális napokra. Amikor megmutathatjuk, hogy az itteni magyarságnak – legyenek annak tagjai tősgyökeres kolozsváriak vagy bevándorlók –, értékei is vannak. Olyan értékei, amelyekre nemcsak nekünk magyaroknak, hanem az egész városnak büszkének kell lennie. És nemcsak a szlogenek szintjén.
Öröm látni, hogy az egy ember fejéből kipattant ötlet mekkora támogatottságra és pozitív visszhangra talált. Hogy a félelem helyét egy másfajta érzés vette át: végre büszkék lehetünk, mi, kolozsvári magyarok.
Ebből valóban hagyományt kell teremteni. Egy újfajta hagyományt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok