2009. január 12., 23:112009. január 12., 23:11
Az intézkedés előremutató, hiszen az is eredményként könyvelhető majd el, ha a franciaországi dohányzási tilalomhoz hasonlóan nálunk is tisztul a kávéházak alkalmazottainak tüdeje. Dicséretes az is, hogy a székelyföldi önkormányzati vezetők közös feladatlistát állítottak öszsze a régió fejlesztése, a területi autonómia megvalósítása végett. Ugyancsak példamutató a két megye tanácselnökeinek, polgármestereinek ama igyekezete, hogy megőrizze tisztségükben a magyar nemzetiségű köztisztviselőket, az viszont enyhén szólva érthetetlen, miért ragaszkodik az RMDSZ és az MPP egyaránt foggal-körömmel ahhoz, hogy magyar tisztviselő töltse be a prefektusi posztot, amikor a funkció nem több kormányellenőri szerepkörnél. (Az elmúlt években Kovászna megyében kiderült: attól mégse autonómia, se Szövetség a Székelyföldért Egyesület nem lett, hogy magyar a kormánymegbízott). Úgy tűnik, az RMDSZ 2009-es prioritásainak egyike, hogy halogatja a párbeszédet Tőkés Lászlóval, ami ismét magyar–magyar összecsapást ígér a júniusi európai parlamenti választásokra, de ennél is rosszabb, hogy tovább mélyíti a szövetség és ellenzéke között tátongó politikai űrt. Emil Boc tegnap Brüsszelben szögezte le kormánya idei első számú célkitűzését – az igazságügyi megfigyelés megszüntetését –, aminek kipipálása bizony nehézkesnek ígérkezik, mivel többek között a nagykoalíciós partner háza táján szép számban fellelhető korrupciógyanús nagyhalak bíróság elé állítását feltételezi.
Márpedig a PSD-ből tegnap kipenderített Gabriel Oprea példájából tudjuk: a szociáldemokraták káderpolitikája terén a párthűség maga mögé utasítja a hozzáértést és a makulátlanságot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok