2010. április 12., 10:042010. április 12., 10:04
Persze tény, hogy reformokra amúgy szükség van, ám helyettük a kormányzásra való képtelenség és a korrupció elleplezésére hivatott médiapolitizálást folytatva hangzatos lózungokat ismételgettek a progresszióról. Mindez azonban hatástalanná vált, amint a polgárok a bőrükön kezdték érezni, mit jelentett az, hogy az MSZP–SZDSZ-kormány számára az elsődleges szempont még akkor is saját hatalmának megőrzése volt, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az általa addig gyakorolt gazdaságpolitika tarthatatlan.
Az ennek nyomán fölhorgadt társadalmi elégedetlenség most radikális átalakulást hoz. Az MSZP középpárttá süllyedt, két hagyományos párt pedig végleg eltűnhet – a jozefinista, „szakértői” vonalat elsődlegesen képviselő SZDSZ és az ugyanezen vonalat Bokros Lajos és a szabad demokraták roncsainak felvállalásával magába olvasztó MDF –, miközben két establishment-ellenes, kívülről érkező párt is tényezővé válik. Egyik a jobbszélről előző, újnyilas Jobbik, a másik az alternatív nagyvárosi fiatalok divatos jelszavait használó, balos-liberális-zöld-hippi LMP, amely meglehetősen zavaros alakulat – a szociális és gazdasági problémák kezelését nagyjából „Együk meg a gazdagokat!” színvonalú szlogenekkel javasolja megoldani. Ám várhatóan előbb-utóbb mögötte is megjelennek az érdekeiket általa érvényesíteni kívánó, az SZDSZ kiesésével képviselet nélkül maradt üzleti-pénzügyi körök.
A kormányzásra készülő Fidesznek viszont nehéz dolga lesz. Nem csupán azért, mert balliberális ellenzéke a szokásos stratégiával megpróbálja majd „rátolni” a Jobbikra, hogy főleg a külföldi nyilvánosság előtt összemossa a szélsőjobbal, és ennek nyomán folyamatosan fasiszta diktatúrától rettegjen. Hanem azért, mert egy gazdasági, társadalmi és erkölcsi szempontból szétesett országot kell átvennie, amely messiásként tekint rá – márpedig a csodavárók minden igényének egyértelműen nem lehet megfelelni. Ugyanakkor az ország működőképessé tétele érdekében fel kell vállalnia, hogy a válságból oly módon vezeti ki a nemzetet, hogy a realitásokat figyelembe véve, a hagyományokat és a nemzeti értékeket az őket megillető helyen kezelve felszámolja az államtól való függést, és a szükséges szociális támogatások megtartása mellett olyan közeget teremt, amely az egyéni kezdeményezést és az öngondoskodást bátorítja. Emellett az anyaországi és a határon túli magyarok közötti, szétfoszlott kötelékek újracsomózását is sokan várják tőle, hiszen a határokon kívül rekedt magyar közösségek önbizalmát is növeli, ha érzik, hogy erős anyaországuk van, amely mindenkor mögöttük áll. Ezek révén talán valóban lezárulhat a rendszerváltás óta tartó posztkommunista időszak. Mindehhez nem kell öntelt „szakértői” holdudvar, harsány médiacsinnadratta, a progresszió és a reform fetisizálása. Egyszerűen jó kormányzás szükséges. Az elmúlt években ugyanis ebből volt a legnagyobb hiány.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok