2011. október 03., 09:222011. október 03., 09:22
Még akkor is, ha utóbbiak elsősorban nem csinos női mivolta miatt versengenek a kegyeiért, hanem az általa vezetett tárcától igényelhető pénzforrásokért, amelyeket aztán a települések, a régió idegenforgalmának, infrastruktúrájának fejlesztésére fordíthatnak. Nem is csoda, hogy Kovászna és Hargita megye elöljárói a tenyerükön hordozzák Udreát, aki ráadásul rendkívül nyitott a székelyföldi problémák iránt, és látogatásai révén nemcsak a táj szépségében szokott gyönyörködni, hanem lehetőséget is ad a polgármestereknek, tanácsosoknak, hogy elmagyarázzák: mi történik a régióban, a Székelyföld hogyan képzeli el autonómiáját az országon belül. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Udrea vérbeli politikus, aki egyetlen alkalmat sem szívesen szalaszt el saját, illetve pártja, a kormányzó demokrata-liberális alakulat arculatának fényezésére, és ha a PDL esetében nem is lehet cél a székely szavazatok elhódítása, az oda irányított fejlesztési beruházások nemzetközi téren hozhatnak jó pontokat a román kormánypárt konyhájára.
Ezáltal a PDL ugyanis azt hirdetheti kifelé, hogy lám, szakított az előző román kormányok gyakorlatával, támogatja a magyarlakta régiók gyarapodását is, vagyis hamisak azok a megállapítások, miszerint Bukarest etnikai alapon különbözteti meg az ország régióit. Udrea érdekes módon a PDL koalíciós partnerét, az RMDSZ-t is felelőssé teszi a Székelyföld elmaradottságáért, és többek között a magyar politikusok számlájára írja, hogy szándékosan gátolták a térség fejlődését, hogy szavazatszerzési célból könnyebben manipulálhassák az embereket. Persze ezt a szándékosságot roppant nehéz bizonyítani, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az RMDSZ 1996 óta szinte folyamatosan tagja volt a bukaresti hatalomnak, ahonnan kellő rálátása, befolyása volt a magyarlakta régiókba érkező támogatásokra. Lám, Udreának nemcsak a Székelyföld nevét, hanem az RMDSZ felelősségét is volt bátorsága kimondani.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.