Trendi szemellenző

Egy kicsit sütkérezik a dicsőségben, aztán jól előadott álszerénységgel rátér a matekre. „Adja-veszi” a vizsgát, még véletlenül sem használná a vizsgázni igét. Vagyis kiderül, hogy matekből épphogy átcsúszott, és közli is sürgősen a tanulságot: ha most kezdené a középiskolát, holtbiztosan humán szakra menne, hogy ne kelljen a végén matekből „adnia”. És meg is nevez egy középiskolát, ahol nemcsak humán szakokban bővelkednek, de ahogy egy barátjától hallotta, ott sok lány van, és kevés fiú. Az illető barát is állítólag egy olyan osztályba járt, ahol két fiúra jutott huszonhét lány. Hát ez az, csámcsogott kópésan a fiú, ezt nevezem életnek.

Az egyik leányka, aki az én esztétikai ítéletem szerint még a szépségversenyek utcájába sem mehetne be, rágógumin csámcsogva veti oda a fiúnak: hát igen, ott vannak lányok bőven, de mind csúnyák. Ezen a ponton álltam a legközelebb ahhoz, hogy közbeszóljak, de sikerült visszafognom magam. Egyébként is éppen két csomagomat cseréltem egyik kézből a másikba, mert a buszülésen elheverő fiatalokat egyáltalán nem zavarta a beszélgetésben, hogy mellettem még néhány korombeli szorongott állva, ugyancsak a hétvégi bevásárlásból jövet. Jó, hogy hallgattam, mert azt hitték volna, hogy ülőhelyért kuncsorgok. Az utazás alatt még egyszer alkalmam adódott volna beleszólni magasröptű eszmecseréjükbe, de úgy látszik, már én sem vagyok a régi, nem háborodom fel olyan gyorsan, mint a régi szép időkben.

A középiskolabeli „kínálat” után rátérve a továbbtanulási ajánlatokra ismét a fiatalember volt a vezérszónok, kijelentve: ő csakis Debrecenben gondolkodik. Ezúttal sem a matek elkerülése, sem a lányok száma nem került terítékre, de lehetett valami „rejtett” indoka, amit a leányzók tudhattak, mert nagyon helyeseltek neki. Én pedig, feledve a csomagjaim súlyát, jóízűt kuncogtam befelé, elképzelve, hogy fognak értetlenkedni ott ezen a „tudásszomjtól” égő ifjún, amikor az egyetemválasztásra vonatkozó – esetleges – kérdésre, kifújva a rágóbuborékot, hanyagul odaveti majd: mert itt nem kell adni románból. Adni mit, és kinek, és miért? Nem baj, talán jó lecke lesz. Az eddigi „adás-vétel” során úgyis csak egy trendi szemellenzőt sikerült beszereznie. Hátha egyszer majd, Debrecenben vagy bárhol, némi kis tudásra és viselkedéskultúrára is sikerül szert tennie.