2011. október 03., 09:202011. október 03., 09:20
Egy kicsit sütkérezik a dicsőségben, aztán jól előadott álszerénységgel rátér a matekre. „Adja-veszi” a vizsgát, még véletlenül sem használná a vizsgázni igét. Vagyis kiderül, hogy matekből épphogy átcsúszott, és közli is sürgősen a tanulságot: ha most kezdené a középiskolát, holtbiztosan humán szakra menne, hogy ne kelljen a végén matekből „adnia”. És meg is nevez egy középiskolát, ahol nemcsak humán szakokban bővelkednek, de ahogy egy barátjától hallotta, ott sok lány van, és kevés fiú. Az illető barát is állítólag egy olyan osztályba járt, ahol két fiúra jutott huszonhét lány. Hát ez az, csámcsogott kópésan a fiú, ezt nevezem életnek.
Az egyik leányka, aki az én esztétikai ítéletem szerint még a szépségversenyek utcájába sem mehetne be, rágógumin csámcsogva veti oda a fiúnak: hát igen, ott vannak lányok bőven, de mind csúnyák. Ezen a ponton álltam a legközelebb ahhoz, hogy közbeszóljak, de sikerült visszafognom magam. Egyébként is éppen két csomagomat cseréltem egyik kézből a másikba, mert a buszülésen elheverő fiatalokat egyáltalán nem zavarta a beszélgetésben, hogy mellettem még néhány korombeli szorongott állva, ugyancsak a hétvégi bevásárlásból jövet. Jó, hogy hallgattam, mert azt hitték volna, hogy ülőhelyért kuncsorgok. Az utazás alatt még egyszer alkalmam adódott volna beleszólni magasröptű eszmecseréjükbe, de úgy látszik, már én sem vagyok a régi, nem háborodom fel olyan gyorsan, mint a régi szép időkben.
A középiskolabeli „kínálat” után rátérve a továbbtanulási ajánlatokra ismét a fiatalember volt a vezérszónok, kijelentve: ő csakis Debrecenben gondolkodik. Ezúttal sem a matek elkerülése, sem a lányok száma nem került terítékre, de lehetett valami „rejtett” indoka, amit a leányzók tudhattak, mert nagyon helyeseltek neki. Én pedig, feledve a csomagjaim súlyát, jóízűt kuncogtam befelé, elképzelve, hogy fognak értetlenkedni ott ezen a „tudásszomjtól” égő ifjún, amikor az egyetemválasztásra vonatkozó – esetleges – kérdésre, kifújva a rágóbuborékot, hanyagul odaveti majd: mert itt nem kell adni románból. Adni mit, és kinek, és miért? Nem baj, talán jó lecke lesz. Az eddigi „adás-vétel” során úgyis csak egy trendi szemellenzőt sikerült beszereznie. Hátha egyszer majd, Debrecenben vagy bárhol, némi kis tudásra és viselkedéskultúrára is sikerül szert tennie.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.