2009. április 06., 11:192009. április 06., 11:19
Mégpedig azért, mert ezáltal olyan, barátok közötti szívességet gyakorolnak Washingtonnal szemben, amely ennek nyomán nem teheti meg, hogy ne bánjon egyenrangú szövetségesként az öreg kontinenssel. Persze Európa joggal mondhatná, hogy semmi köze a Kubában kialakított fogolytáborhoz, ahol az emberi jogok állhatatos védelmezőjeként tetszelgő Amerika alapvető értékeit rúgta fel a vádlottakat meggyalázó kihallgatások és kínzások alkalmazásával.
Emlékeztethetne arra is, mennyire nem értett egyet Irak 2003-as lerohanásával, hogy aztán a Bush-kormányzat új és régi Európára ossza fel az Uniót annak mentén, támogatják-e az arab ország elleni katonai akciót. Miközben a két világhatalmi pólus nagyvonalakban azonos értékeket és érdekeket képvisel, egyoldalú és fennhéjázó külpolitikájával Washington hosszú évekig hozzájárult az Amerika és Európa között kialakult törés mélyítéséhez, például azzal, hogy hajlandóságot mutatott ezeknek az értékeknek a megsértésére.
Most azonban a hazájában és a tengeren túl egyaránt roppant népszerű Obama azt üzente: csak egy Európa létezik, amelynek hangját az Egyesült Államok meghallgatja, és szövetségesként, egyenrangú partnerként kíván együttműködni a kontinens államaival. Persze Amerika viszonyulásában nemcsak a washingtoni kormányváltás hozott változást, kellett ehhez a transzatlanti flörthöz a világválság is, amely nemcsak a szövetségeseket ösztönzi súrlódásaik elsimítására, hanem – példa erre az Obama-kormányzatnak Oroszországgal, sőt Iránnal szembeni nyitása – az ellenfeleket is kompromisszumra kényszeríti.
Ahhoz persze a mostani gesztusoknál több kell, hogy a prágai tavaszban rendezett csúcstalálkozón egymással flörtölgető Amerika és Európa között nagyobb szerelem bontakozzon ki.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok