2010. október 06., 10:172010. október 06., 10:17
Hiszen miközben a Nagybányáról származó veszélyes vegyi anyagok „csak” a Tisza és annak mellékfolyói élővilágát sújtotta, addig a magyarországi katasztrófa emberéleteket is követelt, az érintett települések lakosságának egészsége minden bizonnyal maradandó károsodást szenvedett, ha pedig nem sikerül megfékezni a vörös sárlét, akkor a több országot átszelő Duna élővilága is veszélybe kerül. Ilyen körülmények közepette arcpirító cinizmusra vall, hogy a szennyezést okozó cég vezetői elhárítják magukról a felelősséget, sőt azt állítják, hogy a lúgos, maró hatású, nehézfémeket tartalmazó, sőt enyhén radioaktív massza nem ártalmasabb egy iszappakolásnál. Valami hasonlót állítottak annak idején a nagybányai Aurul illetékesei is, akik szerint a magyar hatóságok eltúlozták a pusztítás mértékét, és a Tiszából tonnaszámra kimert pontyok, sügérek és csukák valójában a folyóba a cián semlegesítésére beöntött vegyi anyagoktól fordultak hasra.
Az ajkai katasztrófa hasonlóképpen súlyos következménye, hogy a vörösiszap sajnos az erdélyi bányaberuházásokat határozottan ellenző magyar hatóságok hitelét, vétójogát is maga alá temette. Félő, hogy ezek után a verespataki és felsőcsertési bányanyitásban érdekelt kanadaiak mindannyiszor az ajkai gátszakadással fognak majd bezzegelni, valahányszor budapesti illetékesek megfogalmazzák a Maros gyűjtőmedencéjét veszélyeztető, ciántechnológiás beruházásokkal szembeni aggályaikat. Holott a mostani baleset sokkal inkább arra figyelmeztet, mekkora potenciális veszélyeket hordoznak a térség országaiban működő vagy már bezárt ipari létesítmények, amelyek biztonságossá tételére sem a tulajdonosok, sem a hatóságok nem voltak képesek, így egyre hangosabban ketyegő ökológiai bombaként bármikor robbanhatnak. Bízzunk benne, hogy a mostani magyarországi detonációt a romániai bányaprojektek engedélyezését elbíráló illetékesek is meghallják.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok