JEGYZET – Jóval túllépve a helyi érdekességek szintjén, az országos hírcsatornáknak egész napos kínálatára lett méltó az a Bihar megyei esemény, amit úgy harangoztak be, hogy már sokadszorra kerül rá sor, és egy nyolcszáz évnél is régebbi szokást idéz fel.
2014. június 09., 20:012014. június 09., 20:01
Szép, dicséretes kezdeményezés, hogy egy ilyen nagy hagyományt elevenítenek fel, sőt kilépnek vele az országos nyilvánosság elé. Egyáltalán: mindenféle hagyomány ébresztgetése és ápolgatása üdvözlendő, egyetlen feltétellel.
Hozzátenném, hogy ez ugyan az én saját szempontú feltételem, de titkon remélem, többen is osztoznak majd nézetemmel. Vagyis nem csupán óhajtom, de egyenesen elvárom, hogy a megidézett esemény vagy eseménysor IGAZ legyen. És nemcsak részben, hanem egészében is. Anélkül ugyanis semmi értelme a nagy hajcihőnek.
A most felelevenített történés forgatókönyvébe (is) akkora csúsztatások és valótlanságok kerültek be, hogy méltán kiérdemelték a zagyvaság megnevezést. Na de miről is volt szó? A só útjáról. Senki előtt nem titok, hogy Erdély közepe táján van a sóban különösen gazdag vidék, amit mai napig Sóvidéknek emlegetünk. A Szováta helynév is a sóból fakad (Sóvárda lehetett kezdetben), a közelében lévő Parajd sóbányája pedig mai napig tömegével vonzza a látogatókat.
A nyolcszáz év emlegetése – véletlenül?! – többé-kevésbé pontos, ugyanis valamikor akkortájt kezdődött meg a só kitermelése és a sóhiányos vidékek felé szállítása. Vízi úton. Eddig tehát nincs is gond a hírközléssel. Az viszont, hogy a sóbányák és a sót átvevő helyek annak idején egy országon belül voltak, a múltsminkelők számára nemcsak elfogadhatatlan, de ki sem mondható. Ilyenkor lép a tudomány helyére a határokat se szó szerint, se átvitt értelemben nem ismerő fantázia, és szüli sorra a szörnyeket.
Miközben tehát a vízi közlekedéshez nem igazán alkalmas lobogó gatyában evezgettek, egymás után többször elhangzott, hogy az önálló ügyvitelű erdélyi fejedelemségből vitték a sót a váradi török pasalikba. Nyolcszáz éve már!
Az egyik megkérdezett tutajos próbálkozott ugyan kis módosítással, mondván, hogy a Pannón-síkság felé vitték a sót, de ezt elnyomta a pasalik folyamatos emlegetése. Nem is lett volna egyetlen szavam se, ha az egészet úgy nevezik, hogy időutazásos álom, hisz álomban se korlát, se határ. De ez a zagyvaságáradat? Legalább egy csöpp tiszteletet a nyolcszáz évvel szemben!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!