Balogh Levente
2022. május 20., 09:242022. május 20., 09:24
Bár úgy tűnhetett, hogy az Ukrajna elleni orosz támadás miatt semlegességét feladni szándékozó Finnország és Svédország NATO-csatlakozása könnyed sétagalopp lesz, a két skandináv állam felvétele előtt most mégis akadályok tornyosulnak.
És nem Oroszország próbálja meg kívülről megakasztani a folyamatot, hanem belülről támasztottak akadályokat a csatlakozás előtt. Törökország ugyanis jelezte: ellenzi a két ország felvételét, amiért azok engedékenyek az Ankara által terrorszervezetnek minősített Kurdisztáni Munkáspárt tagjaival szemben, és nem hajlandóak kiadni őket a török hatóságoknak.
Tény, hogy a törökök ezzel a lépéssel gyengítik a NATO-t, és Oroszország malmára hajtják a vizet – de ostobaság lenne a gesztus mögött bármilyen oroszbarátságot feltételezni.
Elég csak felidézni a történelmet, illetve ránézni a térképre, hogy lássuk: Ankara határozottan nem az orosz érdekek miatt hangoztatja a kifogásait. Hiszen Törökország a korábbi évszázadokban olyan regionális hatalom volt, amely a kaukázusi térségben, majd később a Balkánon folyamatos összeütközésbe került az orosz birodalmi érdekekkel. Az első világháború elvesztése után ugyan hosszú évtizedekre háttérbe szorult, azonban Recep Tayyip Erdogan irányítása alatt Törökország ismét regionális hatalmi szerepre tör. Miközben Szíriában a nemzeti érdeknek kikiáltott cél – a kurdok megerősödésének megakadályozása, illetve az Aszad-rendszer gyengítése – érdekében lépett fel, az örmény-azeri konfliktusban a testvéri azeri nép oldalára állt.
Az oroszok mindkét hadszíntéren a másik felet támogatják: Szíriában az Aszad-rezsimet, az örmény–azeri konfliktusban az örményeket.
És azt se felejtsük el, hogy Ukrajnában is azok a török Bayraktar drónok okoznak nehéz pillanatokat az orosz páncélosoknak, amelyek már az azeriek oldalán is nagyban hozzájárultak az örmények legyőzéséhez. Az orosz–török regionális érdekellentétek tényét az sem csorbítja, hogy Ankara orosz Sz–400-as légvédelmi rendszereket vásárolt, ami élénk szemöldökráncolást váltott ki Washingtonban. Mindezt Törökország úgy teszi, hogy közben a nyugati katonai szövetség, a NATO tagja, sőt annak második legnagyobb haderejével rendelkezik. Az Egyesült Államok már anno sem a példás török demokrácia elismerése jeleként támogatta az ország NATO-ba való felvételét, hanem saját geopolitikai érdekei, a Szovjetunió bekerítése miatt. Most pedig a török elnök a saját országa geopolitikai érdekei védelmében emelte fel a mutatóujját.
Erdogan ugyanis látja, hogy egy olyan helyzetben, amikor az új tagok felvételéhez az összes tagállam beleegyezése szükséges, nem kevés zsarolási potenciállal rendelkezik, amit nem is fél kihasználni.
Minden bizonnyal hajlandó lesz majd engedni – éppen Oroszország gyengítése érdeke –, azonban megkéri az árát. Hogy ez mi lesz, majd tételesen közli a washingtoni döntéshozókkal. Vélhetően követelni fogja, hogy a nyugati országok ne nyújtsanak többé menedéket olyan, ellenzéki szervezetek tagjainak, amelyeket Ankara nemzetbiztonsági kockázatként, terrorszervezetként tart nyilván. Azt is kérheti, hogy ne bolygassák többé a történelmet, és ne minősítsék népirtásnak az örmények tömeges lemészárlását az első világháború idején.
Emellett akár a csak Ankara által elismert Észak-Ciprus javára is követelhet kedvezményeket, mint ahogy szabad kezet is az energiahordozók utáni kutatásban a Földközi-tenger keleti medencéjének vitatott hovatartozású kontinentális talapzatában.
És persze azt, hogy a közel-keleti térség saját érdekszférájának tekintett részében a saját belátása szerint járhasson el, illetve hogy attól vásároljon fegyvereket, akitől akar. És akkor a régóta halogatott EU-csatlakozásról még nem is beszéltünk…
Mindezen lehet háborogni, de ez a nemzetközi politika. Az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak szüksége van Törökországra, ha sakkban akarja tartani Oroszországot, Ankara pedig ennek megkéri az árát. Nem az elvont eszmék, ideológiák számítanak, hanem a kőkemény politikai, gazdasági és stratégiai érdekek. Nehogy azt higgyük, hogy Oroszország vagy az Egyesült Államok esetében ez másképp van. Hiába hivatkozik az egyik „nácitlanításra”, a másik „a demokrácia és a jogállamiság terjesztésére”, valójában a legönösebb érdekeit tartja szem előtt.
Magyarország sem holmi zsigeri oroszbarátság miatt nem hajlandó az EU egyes körei által követelt, öngyilkos olaj- és gázembargót támogatni, hanem a lakosság és a gazdaság, az ipar védelmében.
Nota bene: ezzel a többi uniós tagállam érdekében is cselekszik. Amely ország vagy világpolitikai tényezői babérokra törő nemzetközi szervezet ezt az elvet nem érti meg, és nem képes megfogalmazni saját érdekei mentén a céljait, amelyek mellett a lehető legkövetkezetesebben kiáll, az arra ítéltetik, hogy mindig a többiek, külső erők érdekei mentén sodródjon.
Balogh Levente
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Páva Adorján
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Rostás Szabolcs
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Balogh Levente
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Rostás Szabolcs
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Balogh Levente
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Balogh Levente
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
szóljon hozzá!