2009. november 13., 10:362009. november 13., 10:36
Ebben a helyzetben kulcsszó az akarat. Hiszen a vak is látja, hogy bár világviszonylatban valóban akadozik a gazdaság, germanizmusos magyarul: válság van; de azért - ami a romániai, ezen belül erdélyi, székelyföldi vonatkozásokat illeti - azt is lehetetlen meg nem látni, hogy az 1989 decembere óta regnáló kormányok és parlamentek egyike sem szakította el az akarattól a hámot, hogy komoly alternatívára lehetőséget teremtsen. Ne tessenek nosztalgiázni, a népi demokráciák, pontosabban kommunista diktatúrák látszólagos jóléte nem piaci versenyképes nemzetgazdaságokon alapult, ezért (is) állunk ma itt, ahol s ahogy, a számlát pedig valamelyik nemzedék előbb-utóbb amúgy is megfizette volna! Ettől függetlenül, vagy ezzel együtt a rendszerváltozás óta alig történt kísérlet arra, hogy az 1990-es években összeomló állami tulajdonú és vezérlésű gazdaság helyett fokozatosan kinője magát az a magánszektor, amely képes lekötni a bebukó állami vállatoktól elbocsátott munkaerőt. De legalább tekintélyes részét, hogy a munkanélküliségi mutató elbírhatóvá legyen a társadalom, illetve a gyengécske szociális védőháló számára. Ehelyett az állam többnyire abban jeleskedett, hogy az egyébiránt fényűzőnek is mondható költekezéseit szolgáló feneketlen zsákja étvágyát éppen attól a magánszférától elvont forrásokból csillapítsa, amelyek nélkül utóbbi fejlődése, továbblépése ellehetetlenült. Nem újkeletű ez a jelenség, belső-erdélyi, de különösen székelyföldi vonatkozásban az 1900-as évek elején jeles publicisták hívták fel az ilyesmire a figyelmet, miután azokban az időkben Budapest sem látta a tornyosuló bajt. Amúgy a székelyföldi helyzet kapcsán észre lehetne venni, hogy amíg favágókra szükség van, de az asztalosnak nincs munkája, addig a hiba nem a mi fánkból nekünk méregdrága bútort gyártó nyugaton van.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.