2009. március 02., 10:272009. március 02., 10:27
A hangos tiltakozás a szólásszabadság része, az ellen demokratikus országban fellépni nem ildomos. Az EMI képviselőitől sem vitathatjuk el azt a jogot, hogy Demszky Gábor látogatása ellen tiltakozzanak. A transzparensek, zászlók, a rigmusskandálás bele is férnek a civilizált tiltakozás kereteibe – a tojásdobálás, köpködés azonban már nem. A köpködés alpári, nem úri dolog.
Furcsa, hogy ezt épp egy magát polgárinak valló alakulat egyik vezetője felejtette el. Érdemes lenne ugyanakkor Demszky Gábornak is elgondolkodnia azon: miért van az, hogy nyilvános megjelenéseit lassan úgy kell osztályozni, mint a levestésztát: hat-, nyolc- és tíztojásos látogatások? Leegyszerűsítés volna kijelenteni, hogy csupán néhány szélsőséges „újfasiszta” hőbörgéséről van szó.
Az SZDSZ szemellenzős, „tankönyvi” liberalizmusa, amelynek értelmében kizárólag az egyéni jogokat, valamint az állampolgári nemzetet tekinti relevánsnak, a kultúrnemzet fogalmát pedig „avítt”, „elmaradott” szélsőségként értelmezi, a határon túli magyarok zömében visszatetszést kelt, még akkor is, ha alapvetően a liberális eszmék sem állnak távol tőlük.
Az egyéni jogaik tiszteletben tartása mellett ugyanis számukra a közösséghez való tartozás és az ehhez kapcsolódó jogok hivatalos elismerése ugyanolyan fontos. Az, hogy az SZDSZ és az MSZP retorikájában minden kisebbség szenvedésére azonnal reagál, a szomszédok érzékenységét pedig rendszerint fontosnak tartja, miközben rövid távú politikai érdekei miatt a határon túli magyarok magyar állampolgársága ellen agitált, sokáig ellenszenvet gerjeszt még a két párt politikusai ellen.
Főleg, ha mindezek után még széles mosollyal le is ereszkednek közéjük, hogy felmenőik kalandjairól adomázgassanak. Ha nem is állnak ki tojással a kezükben az út szélére, politikai hovatartozástól függetlenül sokan gondolják úgy: ha már velünk riogatták a magyar állampolgárokat, akkor mit is keresnek a „mumusok” között? Nemcsak ők vannak meg nélkülünk – ők sem nagyon hiányoznak nekünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok