2009. március 04., 10:172009. március 04., 10:17
Jelentős mértékben hozzájárul a hadsereg legendás népszerűségének csökkenéséhez a külföldi hadszíntereken elszenvedett emberveszteség is, aminek egyik letagadhatatlan oka a román csapatok közismerten csapnivaló felszerelése. Mindez azonban semmi ahhoz képest, ami a hazaárulással gyanúsított bukaresti altiszt és a kémkedés miatt őrizetbe vett bolgár állampolgár leleplezett összeesküvése nyomán napvilágra került, és amelyet az ügy felgöngyölítésében részt vevő állambiztonsági szervek profi felderítőmunkaként igyekeznek eladni.
Románián kívül talán nincs még egy NATO-tagország, ahol a katonai hírszerzés „radarja” képtelen „befogni” egy egyszerű, titkosírások megfejtésére kiképzett altisztecskét, aki állítólag nyolc éven keresztül töltötte le alakulata számítógépéről a titkosabbnál titkosabb adatokat, hogy aztán memory stickenként ezer dollárért külföldi kémeknek továbbadja. De hát mi már az effajta, kémregényekbe illő sztorikon egyáltalán nem csodálkozunk.
Három évvel ezelőtt mástól se volt hangos a honi és anyaországi média, mint a hosszú ideig az RMDSZ szolgálatában álló Szatmári házaspár állítólag Romániának végzett hírszerző munkájáról. Aztán a román Mata Harinak kikiáltott feleséget az azóta megszűnt Határon Túli Magyarok Hivatala, férjét pedig a szövetség „ejtette”, a vádak nem nyertek bizonyítást – igaz, a meggyanúsítottak sem kerestek jogorvoslatot .
No de ne feledjük a szintén hazaárulással megvádolt Nagy Zsolt egykori távközlési miniszter, valamint ugyancsak bolgár „kémje”, Sztamen Sztancsev történetét sem, amelynek kapcsán három év elteltével több a kérdőjel, mint a konkrétum. Ne tápláljunk hát hiú reményeket a most kipattant katonai kémtörténet megnyugtató végkimenetele kapcsán sem, a titkosszolgálatok ugyanis úgy írták meg, hogy csak ők értsék: titkosírással.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok