Balogh Levente
2019. április 05., 08:102019. április 05., 08:10
2019. április 05., 08:122019. április 05., 08:12
A világért sem szeretnénk, ha úgy tűnne: egyetértünk azzal, ahogy a névleg Viorica Dăncilă – valójában Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök – vezette kabinet kormányoz a gazdaság, az oktatás, a szociális szféra és persze az igazságszolgáltatás terén.
A kabinettel szemben megfogalmazott bírálatok zöme helytálló – onnan, hogy tökéletesen koncepciótlan a gazdaságpolitikája, amelynek egyetlen stabil eleme az osztogatás, noha nincs miből, addig, hogy bizony van alapjuk azoknak a vádaknak, miszerint az igazságszolgáltatás működését szolgáló törvények módosításának okai között elég nagy mértékben nyom a latban az, hogy Dragnea megússza a jogi felelősségre vonást. Csakhogy az a mód és hangnem, ahogy a kormánnyal szemben az Európai Bizottság, különösen pedig annak első alelnöke, Frans Timmermans az elmúlt napokban föllépett, egyrészt már a stílusa miatt is elfogadhatatlan, másrészt kontraproduktív is.
Az EB-alelnök ugyanis úgy állt ki a pulpitusra, és úgy beszélt, mint egy szigorú tanár, aki megfeddi a renitenskedő diákot, és drasztikus retorziókkal fenyegeti. Márpedig Timmermanst pozíciója nem jogosítja fel arra, hogy bármely tagállamról így beszéljen, legyen az Románia, Magyarország vagy akár Németország – bár megkockáztatjuk, hogy utóbbi esetében nem is nagyon merne ilyen hangnemet megütni. Ő ugyanis nem tanár, nem gyám, és nem is helytartó, aki kioktató hangnemben beszélhet az „alárendeltekkel”, mint ahogy Brüsszel sem a Fényes Porta vagy Moszkva – még akkor sem, ha az EB-nek alapvetően az uniós szerződések betartásának felügyelete is a hatáskörébe tartozik. Timmermans azonban úgy dobálózott a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének megsértésére vonatkozó vádakkal, és úgy fenyegetőzött, hogy minderről nem vett tudomást.
Csak az a gond – és ismételjük: mi sem értünk egyet maradéktalanul a kormány igazságügyet érintő döntéseivel –, hogy a jogállamiság sérelme sajnos az utóbbi időben olyan bunkósbot lett, amivel bárkire le lehet csapni, aki valamilyen okból nem tetszik az EU nagyobb tagállamai vezetőinek, illetve a brüsszeli bizottság illetékeseinek. Az pedig különösen visszatetsző, hogy Timmermans – és Antonio Tajani EP-elnök is – úgy aggódik a romániai igazságszolgáltatás függetlenségéért, hogy közben arra próbálja rávenni a román illetékeseket: hassanak oda, hogy az ő szájuk íze szerint alakuljon a Laura Codruța Kövesi volt DNA-főügyész elleni eljárás.
Lehet persze vitatni a Kövesi ellen elrendelt bűnügyi felügyelet szigorának indokoltságát, de azért nem igazán emlékszünk arra, hogy Brüsszel ugyanígy aggódott volna, amikor a DNA futószalagon hurcolta meg a nyilvánosság előtt a bilincsbe vert politikusokat, üzletembereket, vagy hogy összevonta volna a szemöldökét, amikor kiderült, hogy nem állnak a meghurcolt illetékesekkel szembeni vádak. Arról nem is beszélve, hogy az EB illetékesei akkor valahogy nem méltóztatnak aggódni a román jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és a politikai beavatkozás miatt, amikor a magyar közösség intézményeitől vagy tagjaitól lopnak el mondvacsinált okokra hivatkozva jogerős bírósági ítéletekkel ingatlanokat, vagy amikor a DNA rosszindulatú keresztkérdésekkel zaklat magyar szülőket csak azért, mert egy bizonyos iskolába merték íratni a gyereküket – mint a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium esetében. Ráadásul az EB alelnöke éppen hogy érveket adott a bukaresti kormány kezébe, amely most egyáltalán nem alaptalanul vádolhatja azzal, hogy kettős mércét alkalmaz, amikor bele akar szólni egy éppen zajló bűnvádi eljárás menetébe.
Timmermans szereptévesztése persze nem véletlen: mint az európai szocialisták csúcsjelöltje az EB-elnöki posztra – már arra az esetre, ha nyernének az EP-választáson – máris kampányba kezdett. És mivel a legfőbb ellenfél néppárt csúcsjelöltje, Manfred Weber már hozott egy kisebb áldozatot a Fidesz tagságának felfüggesztésével, hogy eleget tegyen a párton belüli balliberális irányba húzó erőknek, illetve hogy ne rontsa az együttműködés esélyeit a szocialistákkal, most ő is igyekszik az igazság rettenthetetlen bajnokának szerepében tetszelegni azáltal, hogy a saját pártcsaládjába tartozó, de rossz hírű román szocialisták által irányított bukaresti kormányt pocskondiázza.
Márpedig ilyen körülmények között ezzel nemcsak a saját, hanem az EB hitelességének is sokat árt.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
szóljon hozzá!