A mostani, illetve közel negyedszázad óta mindenik kormány abban jeleskedik leginkább, hogy teli torokból ígérgetnek mindent, aztán a sok szép szóból csak a hatalmas nagy semmi lesz.
2014. március 16., 20:582014. március 16., 20:58
Idült betegség ez a folytonos átmutogatás, mintha már meg is szokták volna, és nem hinnék az emberek a sok lufimondatot. Feléledőben látom viszont a vígan elgyászolt múlt akkoriban általános tulajdonsággá vált szokását, a valóság elhazudását, olyan számok és „eredmények” közlését, melyek még köszönő viszonyban sem voltak az igaziakkal.
Ifjonckoromban például egy betakarítási riportra kellett mennem valamelyik fővárosközeli községbe, hogy saját szememmel győződjem meg a lejelentett különösen jó hektárhozamok titkairól, és másoknak is a tudomására hozzam ezeket. Ahogy megérkeztem, az első, amit láttam, hogy az enyhe nyárvégi szél vígan lengeti a dúskalászú gabonát. Aratásnak semmi nyoma.
Értetlenkedésemre elmondta a szövetkezet elnöke, hogy jelenteni ugyan lejelentették a hozamot, de gépek (vagy üzemanyag?) hiányában még nem tudtak hozzálátni sem. Nagyon kért, hogy erről hallgassak, mert az egész településnek baja lehet belőle, egyébként is általánosan bevett szokás ez. Meg-sajnáltam, és igyekeztem úgy írni a hektárhozamokról, hogy lehetőleg ne derüljön ki a sorokból: az egész csak vágyálom.
Az uniós csatlakozás előtt aztán úgy tűnt, hogy ez a „szokás” végképp a múlt szakadékába hull, mígnem mostanában újra felszínre kecmergett. Történt pedig, hogy hivatalosan közölni kezdték a jónéppel, miszerint mi lennénk Európa gazdasági kistigrise. Atyaég, jól hallok?! Ez a csődtömeg?! Ez az egyik napról a másikig alig vánszorgó nagy rakás szerencsétlenség?! Igen, sajnos igen. Még számokat is mondtak, igaz, nem időztek el túlságosan egy-egy mutatónál, nehogy valakinek még eszébe jusson utánaszámolni.
A tigris becenévhez viszont mániákusan vissza-viszszatértek, mint azok, akik a világ urának képzelik magukat. Nem vagyok az emberi idegrendszer avatott búvárlója, két magyarázatot mégis találtam: vagy a múltbéli szokások kísértenek makacsul, vagy az állandó nagypolitikai cirkuszok miatt az ifjú kormányfő képzeli magát kistigrisnek, és ezt a kényszerképzetét vetíti ki az országra, azt viszont nincs honnan tudnom, robotpilótára kapcsolja-e a kormányzást, hogy ő a manézs kis- és nagy tigriseihez hasonlóan ugrálhasson feljebb, egyre feljebb. Vagy ezzel esetleg többre jutnánk?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!