Már én is unom, annyiszor dohogtam azon, hogy olyanokat ültetnek egy-egy szakterületet irányító bársonyszékbe, akiknek halvány gőzünk sincs, mivel is kellene foglalkozniuk.
2014. március 09., 20:272014. március 09., 20:27
Szó nélkül mégsem bírom ki a tanügyminiszter legújabb „gyöngyszemét”: ünnepélyesen bejelentette, hogy pénz nem lévén, az úgynevezett szimulálásokon közreműködő tanerőket nem tudják a záróvizsgákhoz hasonlóan fizetni, ezért majd szabadnapokat fognak kapni cserébe. Nem tudom, hogy ennek a tárcavezető fiatalembernek mi az alapmestersége, de feltehetőleg valami nagyon-nagyon egyéni ügyködés, hirtelen nem is tudok kellő példát előkapni, de mindenképpen olyasmiről lehet szó, amit szabadidő címén mindenféle fennakadás nélkül abba lehet hagyni.
Vagyis becsukja az egyszemélyes irodáját, leállítja a házi bütyköldéjét, elzár ezt, lekattint azt, kiürít emezt – a világ nem dől össze, senki más munkáját nem akadályozza, egyszóval azt csinál, amit akar. De a tanügy nem így működik: ott, ha az év végi vizsgák anyagát tanítók szabadnapra mennek, akkor bizony óhatatlanul lyukak keletkeznek az órarendben. Máris mondom a példát: tízig nincs gond, de tíztől tizenegyig, teszem azt, lyukas lesz a románóra, másnap esetleg egymás után két lyuk is tátong, mert tizenegytől egyig matek van és magyar. Körülbelül így nézne ki a hét öt napja, mindenki tudja saját tapasztalatból.
Ahogy azt is, mennyire kreatív a diákság, ha lyukasórát „orront”: már az első szünetben megkeresik azt a tanárt, akivel a lyuk után lenne órájuk, és rázendítenek: nem lesz matek és magyar, ne tartsunk már kémiát sem, úgyis csak zajonganánk azon a két üres órán. Inkább elmegyünk előtte, jó? Két lehetőség van: a tanár azt mondja, menjenek, boldogan megköszönik, és még visszaszólnak, hogy beszéljen a portással, engedje ki őket időnek előtte. A másik, hogy ragaszkodik az órájához. Ógás-mógás, de elfogadják. A következő alkalomkor pedig a tanár már nem ragaszkodik olyan nagyon a saját órájához.
Hát így fog festeni a „zseniális” miniszteri ötlet a gyakorlatban. Illetve volna még egy variáns: a szabadnapokat szombaton és vasárnap „bepótolni”! A vizsgaszimuláláson eljátszott javítást tehát nemhogy megfizetnék, még büntetés is járna érte. Okos! Kár, hogy a minisztériumban lebzselő papírmozgató hadból egy olyan nem akad, aki rászólna a főnökére, állítsa le a csúcsra járatott lyukasóra-termelést!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!