2012. október 23., 09:262012. október 23., 09:26
Mégis megtette, és azt mondta: „Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy ezt a magyarellenes uszítást és hisztériát hagyják abba. Amit az alezredes elvtárs állít (…), az nem egyéb, mint a magyarok elleni uszítás. Visszautasítok minden olyan sértő szót, amivel meg akarják alázni a magyarságot. Köszönöm, hogy meghallgattak”. És leült. Megtehette volna, hogy katonatisztként (!), a román hadsereg fiatal századosaként (!) és irodavezetőjeként – családjára, jó állására, jó fizetésére, majdani előmenetelére való tekintettel – meghúzódik. Vagy megtehette volna, mint oly sokan, kapaszkodók, helyezkedők, megalkuvók, románok és magyarok, hogy elítéli a „csőcseléket” s az „ellenforradalmat”.
De nem ezt tette. Hanem azt, amit oly sokan, magyarok, lengyelek és románok – csak az ábécé kezdő és záró betűinél maradva: Albert Mihálytól, Aurel Baghiutól Raul Volcinschiig, Vorzsák Jánosig és Zsók Lászlóig –, megmaradt egyenes gerincű embernek. És mint anynyian, akik a forradalom és a szabadságharc innenső oldalán álltak: megajándékoztak bennünket az Emberség felemelő és megköszönendő példájával.
„Ezt gyaláztátok ti, görcsös kapaszkodók!” A magyarság- és emberségtörténet hasonló névtelenjei közé tartozik az a Szóka István is, akitől az idézett mondatot kölcsönkértem, s akit nem tudom, jegyez-e egyáltalán a magyar irodalom. De érdemes meg- és feljegyezni egy versét. „Csőcselék”, ez a címe, így, idézőjelben. Nem ártana tanítani az iskolákban e szavakat, hogy e rágalomra: „… rabol a csőcselék”, milliók szívében gyúlt elsöprő nagy harag, s a görcsös kapaszkodók vagy gyávák által rabló csőcseléknek nevezett horda tulajdonképpen nem tett mást, mint a kor szennyesét szemétdombra hordta. A helyére. S jegyezzük meg és fel még azt is: „A történelem, lám, / hősök emlékének / nyit szűzfehér lapot – / előtte, gyalázók, / most térdet hajtsatok!”.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.