2011. november 11., 10:152011. november 11., 10:15
A kezdeményezés sikeressége valószínű, hiszen a megye prefektusa, Marius Paşcan maga járt elöl a jó példával az olyan jellegű akciók terén, amelyek célja, hogy olyan vallások számára építsenek templomot, amelyek képviselői vagy nem, vagy csak minimális létszámban élnek a szentélyépítésre kiszemelt településen.
Minden bizonnyal ezért perelte be a több mint kilencven százalékban magyarok lakta kisváros, Nyárádszereda képviselő-testületének magyar tagjait, miután azok ellenzik, hogy a település főterén ortodox templom épüljön. Félreértés ne essék: a városban már van két görögkeleti templom, és az elsöprő többségben levő magyarok azt sem ellenzik, hogy a románok még egyet építsenek, még ha az kongani is fog az ürességtől.
Ezért fel is ajánlottak egy telket a kiszemelt főtéri helyszín helyett, amelyen amúgy park található, ilyetén minőségében pedig a zöldövezetek védelmét rögzítő törvény is tiltja rendeltetésének megváltoztatását. Az ortodoxok azonban csakis a főtéren akarnak építkezni, ami egyértelműen jelzi, hogy nem a vallásos buzgalom, hanem a gyarmatosítók gőgje, a meghódított terület szimbolikus megjelölésének vágya vezérli őket. Nem egyházként kívánnak tehát fellépni, hanem a román hatalom képviselőiként. Persze ha az állami szervek nyomására valóban felépül Nyárádszereda főterén a harmadik templom is a 45 fős ortodox közösség számára, akkor azt – mivel az állam ennyire nem rejti véka alá összefonódását az egyházzal, és hívei úgysem nagyon lesznek – akár hivatalos ügyintézésre, amolyan okmányirodának is használhatják, hogy ne álljon parlagon.
Ennek nyomán elmondható lesz majd, hogy az ortodox templom egy olyan hely, ahol személyi igazolványt és útlevelet igényelhetünk, amellett hogy liturgiák és ördög megszállta apácák rituális keresztre feszítése számára is otthonul szolgál. A konfliktus elsimítása érdekében azért nem ártana valamilyen kompromisszum. Leteszek a templomépítésekről, külünös tekintettel a Tlaltecuhtliéról, a 21. században úgysem számít elfogadható gyakorlatnak a rituális emberáldozat. Mint ahogy az sem, hogy külső erők a helyi többség akarata ellenére mondják meg, mi épüljön egy város főterén.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.