Bár az eljárás világszerte elfogadott gyakorlat, és egyértelmű, hogy Budapest nem vonható felelősségre azért, mert az azeri elnök kegyelmet adott Safarovnak, a világ szemében Magyarországot mégis részfelelősség terheli azért, mert egy brutális gyilkos ünnepelt hősként szabadon járhat-kelhet. Külön elkeserítő, hogy a botrány éppen azon a hétvégén robbant, amikor a világnak egy másik magyar ügy, a Mikó-kollégium viszszaszolgáltatásának utólagos megtorpedózását jelentő bírósági ítélet ellen összehívott sokezres sepsiszentgyörgyi tiltakozás miatt kellett volna a magyarokkal foglalkoznia.
Az ügy kapcsán több következtetés is levonható. Ilham Alijev azeri elnök egyszerűen gazember – a civilizált világban nem szokás nemzeti hősnek kikiáltani olyasvalakit, aki gyáván, baltával mészárol le egy alvó embert. Az is egyértelmű, hogy Örményország a régi múltra visszatekintő örmény–azeri feszültségek ellenére is túlzóan reagál az eseményekre. A Magyarországgal fennálló diplomáciai kapcsolatok felfüggesztése még akkor is túlzás, ha Safarov kiadása utólag hibás lépésnek bizonyult.
Amíg nem tudják bizonyítani, hogy a magyar fél tudatosan rosszhiszeműen járt el, a hisztéria inkább csak az egyszerű örmény polgárok hazafias érzelmeinek „szinten tartását” szolgálja. Ugyanakkor a mindenkori magyar kormányzatok számára számos tanulsággal szolgál az ügy. Egyrészt felhívja a figyelmet, hogy a magas szakmai szinten működő, felkészült embereket foglalkoztató diplomácia és hírszerzés elengedhetetlen, mint ahogy az általuk szállított információk körültekintő felhasználása is.
Másrészt példát kell venni a világban működő örmény lobbiról, amely most is hatékonyan mozgósította kapcsolatait. A lobbi hatékony működéséhez ugyanakkor az is szükséges, hogy az otthoni kormányzat a lehető legkevesebb olyan lépést tegye, amely miatt állandó védekezésre és magyarázkodásra van szükség az aktív kezdeményezés helyett.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.