A nyáron feltarisznyált energiatartalékok birtokában szeptemberben még töretlenebbnek tûnik a lelkesedés a tanítás-tanulás iránt, mint az idõ elõrehaladtával, amikor már az oktatás minden érintettjében felmerül a régi diákok örökérvényû kívánsága: alaposan meg kéne kenni az iskola oldalát szalonnával, hadd vigyék el a kutyák.
2014. szeptember 11., 21:142014. szeptember 11., 21:14
Mert persze belefáradnak a diákok is, pedagógusok is idõvel. Nemcsak a megszokott iskolai élet rutinszerû ritmusába, a követelményrendszer sokat hangoztatott életidegenségébe, hanem az állandósult bizonytalanságba is, amely több mint két évtizede jellemzi a romániai tanügy történéseit. A mostani iskolakezdést éppúgy terhelik újabb keletû vagy meggyökerezett, kisebb és nagyobb horderejû negatívumok, mint a korábbiakat.
Felsorolni reménytelen vállalkozás lenne. Elég, ha arra gondolunk, hogy az elsõsök és másodikosok számára létezik ugyan új tanterv, tankönyv viszont alig – így internetre feltöltött digitális anyagokból okulhatnak eleinte, és a pedagógusnak jut a legnehezebbje, az, hogy az új tantervet összehangolja a régi tankönyvek tartalmával. Vagy arra, hogy korrupciós botrányoktól hangos a romániai magyar oktatási élet, és újfent kiderült: nem ütközik nagy nehézségbe, hogy az iskolában szerzett tudás (vagy annak hiánya) pénzösszegben kifejezhetõ legyen.
Másfelõl összeírható egy lajstrom a haladás irányába tartó lépésekrõl is. Idén talán kevesebb tanintézet marad egészségügyi engedély nélkül, a pótérettségin átmenõk aránya egy százalékkal magasabb, mint tavaly, és hogy tanszeradományokkal segítik a magyarlakta megyékben a kisiskolásokat. A hiányosságok, viszszásságok, valamint a pozitívumként értékelhetõ tények azonban nem tehetõek egyazon mérleg két serpenyõjébe, hiszen valószínûleg továbbra sem lesz áttekinthetõ, problémamentes a romániai tanügy labirintusa.
Viszont mivel esetfüggõ is, hogy kedvezõtlen avagy kedvezõbb körülmények közt kezdik az új tanévet a diákok és pedagógusok, bízzunk abban, hogy a tanügy lelkiismeretes szereplõinek szakmai és lelki hozzállása zökkenõmentesebbé teszi az oktatást, és átsegítheti a rendszer által felállított akadálypálya buktatóin. Hogy mégse vigyék el végleg a kutyák az iskolát.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!