A nyáron feltarisznyált energiatartalékok birtokában szeptemberben még töretlenebbnek tûnik a lelkesedés a tanítás-tanulás iránt, mint az idõ elõrehaladtával, amikor már az oktatás minden érintettjében felmerül a régi diákok örökérvényû kívánsága: alaposan meg kéne kenni az iskola oldalát szalonnával, hadd vigyék el a kutyák.
2014. szeptember 11., 21:142014. szeptember 11., 21:14
Mert persze belefáradnak a diákok is, pedagógusok is idõvel. Nemcsak a megszokott iskolai élet rutinszerû ritmusába, a követelményrendszer sokat hangoztatott életidegenségébe, hanem az állandósult bizonytalanságba is, amely több mint két évtizede jellemzi a romániai tanügy történéseit. A mostani iskolakezdést éppúgy terhelik újabb keletû vagy meggyökerezett, kisebb és nagyobb horderejû negatívumok, mint a korábbiakat.
Felsorolni reménytelen vállalkozás lenne. Elég, ha arra gondolunk, hogy az elsõsök és másodikosok számára létezik ugyan új tanterv, tankönyv viszont alig – így internetre feltöltött digitális anyagokból okulhatnak eleinte, és a pedagógusnak jut a legnehezebbje, az, hogy az új tantervet összehangolja a régi tankönyvek tartalmával. Vagy arra, hogy korrupciós botrányoktól hangos a romániai magyar oktatási élet, és újfent kiderült: nem ütközik nagy nehézségbe, hogy az iskolában szerzett tudás (vagy annak hiánya) pénzösszegben kifejezhetõ legyen.
Másfelõl összeírható egy lajstrom a haladás irányába tartó lépésekrõl is. Idén talán kevesebb tanintézet marad egészségügyi engedély nélkül, a pótérettségin átmenõk aránya egy százalékkal magasabb, mint tavaly, és hogy tanszeradományokkal segítik a magyarlakta megyékben a kisiskolásokat. A hiányosságok, viszszásságok, valamint a pozitívumként értékelhetõ tények azonban nem tehetõek egyazon mérleg két serpenyõjébe, hiszen valószínûleg továbbra sem lesz áttekinthetõ, problémamentes a romániai tanügy labirintusa.
Viszont mivel esetfüggõ is, hogy kedvezõtlen avagy kedvezõbb körülmények közt kezdik az új tanévet a diákok és pedagógusok, bízzunk abban, hogy a tanügy lelkiismeretes szereplõinek szakmai és lelki hozzállása zökkenõmentesebbé teszi az oktatást, és átsegítheti a rendszer által felállított akadálypálya buktatóin. Hogy mégse vigyék el végleg a kutyák az iskolát.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!