2010. október 15., 10:202010. október 15., 10:20
A román politikum tangörcsben lévő része mindig is presztízskérdésnek tekintette a témát, és hozzáállásuk alapján egyértelmű: szó sincs arról, hogy elsősorban a diákok érdekeit néznék, azaz azt, hogy valóban képesek legyenek elsajátítani a tananyagot, ami öszszehasonlíthatatlanul könnyebb, ha az ember anyanyelvén tanulja az összes tantárgyat. Hanem inkább amolyan gyarmatosító mentalitás vezérli őket, amelynek az a lényege, hogy a magyar diákok igenis tanulják meg, hogy itt most a románok az urak, így a magyar földrajzi elnevezéseknek és történelemnek itt semmi keresnivalója sincs. Ennek nyomán aztán a magyar diákok például földrajzórán olyan csodálatos, ősi dákoromán elnevezésekkel szembesülnek, mint – szűkebb pátriámnál maradva – Olaszi helyett Olosig, Szentjobb helyett Sâniob, Vércsorog helyett Vârciorog, Árpád helyett Arpăşel, Keményfok helyett pedig Avram Iancu. Ez utóbbi gyakorlaton már többször is megbotránkoztam – mármint azon, hogy Romániában személyekről neveznek el településeket. Ha ugyanis valaki közli, hogy most volt Ady Endrében, ahová Dózsa Györgyből érkezett, akkor megtörténhet, hogy azt hiszik, ő volt az augusztusi melegfelvonulás vezérszónoka. Nem jobb a helyzet a történelemmel sem, hiszen nem kis identitászavart okozhat egy diákban, ha azzal szembesül, hogy szűkebb pátriájának történelmét Gabriel Bethlenek, Ioan Szapolyaik vagy Gheorghe Doják alakították. (És most nem az a gond, hogy a románok lefordítják a magyar történelmi személyiségek nevét, hiszen a magyarban is ez a szokás, Mihai Viteazul vagy Ştefan cel Mare helyesen nálunk is Mihály és István vajda – csak a magyar gyerekeknek ne a román elnevezést kelljen megtanulniuk.) A történelem és földrajz harcos szellemi gyarmatosítói azonban nagyot tévednek. Tapasztalatból mondhatom: a magyar diák legfeljebb felelésre bemagolja, de meg nem tanulja a románul forszírozott tantárgyakat. Viszont megutálni biztosan megutálja őket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok