2010. november 15., 10:402010. november 15., 10:40
Az igazat megvallva jobban tette volna a taláros testület, ha egyszerűen megmarad ama megállapításánál, miszerint kívül esik a hatáskörén, éppen ezért nem kérheti, hogy a kormány mondjon le a felelősségvállalási procedúráról. Pont.
Ezzel szemben határozatával, valamint annak indoklásával olyan homályos és zűrzavaros helyzetet teremtett, amelynek közepette sem a törvényhozói, sem a végrehajtói hatalom képviselői nem lettek okosabbak, ennek folyományaként mindegyik úgy értelmezi a döntést, ahogy a politikai érdeke éppen megkívánja. Először is az alkotmánybírák rátapintanak ugyan, hogy konfliktus dúl a parlament és a kormány között a felelősségvállalás kapcsán, nem adnak viszont semmiféle jogi útmutatást arra nézvést, hogy miként szüntethető meg ez az alkotmányos nézeteltérés.
Márpedig az alkotmánybíróság első számú feladata az, hogy konkrét, egyértelmű megoldásokat fogalmazzon meg hasonló esetekben, ne csak megállapítsa az intézmények közötti alkotmányos egyet nem értést – hiszen végeredményben erre éppen a panaszos, esetünkben Mircea Geoană szenátusi elnök már rávilágított a talárosokhoz beterjesztett kifogásában. Nevetséges az alkotmánybíróság ama véleménye is, miszerint semmilyen sürgető körülmény nem indokolja, hogy a kormány sürgősségi eljárásban fogadtassa el az oktatási törvényt, elvégre a talárosoknak nem tisztük meghatározni, hogy egy kormányzat mit tekint prioritásának.
Az azonban már egyenesen abszurd, hogy a bírák kimondják: a parlament tulajdonképpen nem is szabhat gátat a kabinet felelősségvállalási szándékának. Ilyen körülmények között nem is létezik konfliktus a kormány és a parlament között, mindössze a törvényhozás – esetünkben a szenátus ellenzéki elnöke – próbál elvitatni a végrehajtó hatalomtól egy olyan jogot, amelynek megvonása kizárólag alkotmánymódosítás útján történhet meg. Arról már nem is szólunk, hogy a kilencfős testületben csupán négy bíró szavazott a felelősségvállalás alkotmányellenes volta mellett, tehát többségi döntésről nem is beszélhetünk… A fenti képtelenségekhez képest azonban ez a számtanbaki igazán eltörpül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok