2010. február 26., 11:202010. február 26., 11:20
De Trianon nem létezett csak igazán. Valójában soha nem történt meg, hogy győztes nagyhatalmak elvetemült csatlósaik orbitális hazudozásait készpénznek véve, a valós tények ismerete nélkül felosztottak volna egy országot, hiszen gondoljunk már bele: ép ésszel nem is képzelhető el, hogy ilyesmi valaha is megtörténhetett.
És akkor most tessék elképzelni, hogy ezen kijelentéseimért köztörvényes bűnözőként akár három év börtönbüntetés is kiróható rám. Magyarországon ez mostantól könnyen előfordulhat: ha az ember történelmi eseményt tagad, kíméletlenül lecsap rá a törvény ökle. A dolgot csupán az árnyalja, hogy a tagadás tiltása csupán egyetlen eseményre vonatkozik: a holokausztra. Mármost természetesen igazából eszem ágában sincs bármily történelmi tényt tagadni, így a holokausztot sem, de azért tanulságos, hogy a jobb híján miniszterelnök-jelölt Mesterházy Attila kampányeszköznek használta fel a zsidók elleni atrocitásokat, és a balliberálisnak nevezett oldal parlamenti többsége révén Magyarországot is besodorta a szólásszabadságot törvényi eszközökkel korlátozó országok sorába. Gondoljunk csak bele: miközben a magát progresszívnak nevező oldal melldöngetve harsogja, hogy elszántan harcol a klerikalizmus által terjesztett „középkori sötétség” ellen, ő maga viselkedik úgy, mint annó az egyház.
Egy történelmi eseményt dogmatizál, és aki nem úgy gondolkodik róla, mint ő, azt máglyára küldi. És a szabadság bajnokai észre sem veszik, hogy miközben egyetlen nép szenvedéseit abszolutizálják, és kiemelik a történelemből – mintha nem lett volna Karthágó, a Római Birodalom összeomlása, az amerikai őslakosok kiirtása, a Gulág, vagy akár Mohács meg Trianon –, a legsötétebb, összeomlástól rettegő, és ezért ellenfeleiket elhallgattatni akaró diktatúrák gyakorlatát követik. Mit is mondjak: a törvény megszavazása óta biztos még tisztább és szárazabb érzés lehet „haladó”, büszke baloldalinak, a sötét, retrográd erők szétzúzását célzó eszmék, a demokrácia és a szabadság igazi letéteményesének lenni. Persze mindamellett, hogy épp most tagadták meg őket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok