2010. február 26., 11:202010. február 26., 11:20
De Trianon nem létezett csak igazán. Valójában soha nem történt meg, hogy győztes nagyhatalmak elvetemült csatlósaik orbitális hazudozásait készpénznek véve, a valós tények ismerete nélkül felosztottak volna egy országot, hiszen gondoljunk már bele: ép ésszel nem is képzelhető el, hogy ilyesmi valaha is megtörténhetett.
És akkor most tessék elképzelni, hogy ezen kijelentéseimért köztörvényes bűnözőként akár három év börtönbüntetés is kiróható rám. Magyarországon ez mostantól könnyen előfordulhat: ha az ember történelmi eseményt tagad, kíméletlenül lecsap rá a törvény ökle. A dolgot csupán az árnyalja, hogy a tagadás tiltása csupán egyetlen eseményre vonatkozik: a holokausztra. Mármost természetesen igazából eszem ágában sincs bármily történelmi tényt tagadni, így a holokausztot sem, de azért tanulságos, hogy a jobb híján miniszterelnök-jelölt Mesterházy Attila kampányeszköznek használta fel a zsidók elleni atrocitásokat, és a balliberálisnak nevezett oldal parlamenti többsége révén Magyarországot is besodorta a szólásszabadságot törvényi eszközökkel korlátozó országok sorába. Gondoljunk csak bele: miközben a magát progresszívnak nevező oldal melldöngetve harsogja, hogy elszántan harcol a klerikalizmus által terjesztett „középkori sötétség” ellen, ő maga viselkedik úgy, mint annó az egyház.
Egy történelmi eseményt dogmatizál, és aki nem úgy gondolkodik róla, mint ő, azt máglyára küldi. És a szabadság bajnokai észre sem veszik, hogy miközben egyetlen nép szenvedéseit abszolutizálják, és kiemelik a történelemből – mintha nem lett volna Karthágó, a Római Birodalom összeomlása, az amerikai őslakosok kiirtása, a Gulág, vagy akár Mohács meg Trianon –, a legsötétebb, összeomlástól rettegő, és ezért ellenfeleiket elhallgattatni akaró diktatúrák gyakorlatát követik. Mit is mondjak: a törvény megszavazása óta biztos még tisztább és szárazabb érzés lehet „haladó”, büszke baloldalinak, a sötét, retrográd erők szétzúzását célzó eszmék, a demokrácia és a szabadság igazi letéteményesének lenni. Persze mindamellett, hogy épp most tagadták meg őket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok