2012. november 26., 09:092012. november 26., 09:09
Mintha már azáltal, hogy a nyilvános térben elhangzik a „föderalizmus” vagy az „autonómia” szó, súlyos veszélybe kerülne Románia területi épsége és az alkotmányban a szerzők vágyvezérelt gondolkodása nyomán rögzített, és ezáltal – az autonómiával szemben – „megidézni” kívánt, de a valóságban amúgy nem létező nemzetállami mivolta. Amúgy is a sajátos romániai viszonyokat tükrözi, hogy egy televíziós illetékes saját hatáskörben dönti el, mi tekinthető alkotmányosnak és mi nem, miről lehet beszélni és miről nem, megsértve ezáltal a szólás- és véleményszabadság alkotmányosan garantált jogát.
Arról nem is beszélve, hogy a regionális öntudatról, föderalizmusról, illetve a régiók nagyobb önrendelkezéséről, Bukaresttől való függésük csökkentéséről szóló közbeszéd már a román közösségen belül is létjogosultsággal bír – elég csupán megnézni a Transilvania Live televízióban esténként Sabin Gherman lapszemléjét, amelyben néha olyan kijelentések hangzanak el a centralizált román állambererendezkedéssel kapcsolatosan, amelyek nyomán még a magyar közösségen belül is sokan felkapják a fejüket.
Egyébként érdemes kitérni az EMNP kampánykommunikációjára is, amelyben az autonómia mellett most központi szerepet kap a korábban kevésbé emlegetett föderalizmus. Ez ugyanis radikálisabb követelés, mint az autonómia, ami akár azt is eredményezheti, hogy utóbbi – a szövetségi államberendezkedéssel összehasonlítva – akár már elfogadhatóbb, szalonképesebb is lehet a többségi társadalom szemében. Persze ma még ez is csupán a vágyvezérelt gondolkodás kategóriájába tartozik – előbb azt kell elérni, hogy senki se minősíthesse tabunak, ne korlátozhassa alkotmányellenes módon a róluk való nyilvános beszédet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok