2012. november 26., 09:092012. november 26., 09:09
Mintha már azáltal, hogy a nyilvános térben elhangzik a „föderalizmus” vagy az „autonómia” szó, súlyos veszélybe kerülne Románia területi épsége és az alkotmányban a szerzők vágyvezérelt gondolkodása nyomán rögzített, és ezáltal – az autonómiával szemben – „megidézni” kívánt, de a valóságban amúgy nem létező nemzetállami mivolta. Amúgy is a sajátos romániai viszonyokat tükrözi, hogy egy televíziós illetékes saját hatáskörben dönti el, mi tekinthető alkotmányosnak és mi nem, miről lehet beszélni és miről nem, megsértve ezáltal a szólás- és véleményszabadság alkotmányosan garantált jogát.
Arról nem is beszélve, hogy a regionális öntudatról, föderalizmusról, illetve a régiók nagyobb önrendelkezéséről, Bukaresttől való függésük csökkentéséről szóló közbeszéd már a román közösségen belül is létjogosultsággal bír – elég csupán megnézni a Transilvania Live televízióban esténként Sabin Gherman lapszemléjét, amelyben néha olyan kijelentések hangzanak el a centralizált román állambererendezkedéssel kapcsolatosan, amelyek nyomán még a magyar közösségen belül is sokan felkapják a fejüket.
Egyébként érdemes kitérni az EMNP kampánykommunikációjára is, amelyben az autonómia mellett most központi szerepet kap a korábban kevésbé emlegetett föderalizmus. Ez ugyanis radikálisabb követelés, mint az autonómia, ami akár azt is eredményezheti, hogy utóbbi – a szövetségi államberendezkedéssel összehasonlítva – akár már elfogadhatóbb, szalonképesebb is lehet a többségi társadalom szemében. Persze ma még ez is csupán a vágyvezérelt gondolkodás kategóriájába tartozik – előbb azt kell elérni, hogy senki se minősíthesse tabunak, ne korlátozhassa alkotmányellenes módon a róluk való nyilvános beszédet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok