2009. március 19., 11:212009. március 19., 11:21
Ki ésszel, ki pénzzel – mondogatták már régebben is. A probléma a pénzes változattal csak az, hogy az illető előbb-utóbb vezető beosztást is vásárol magának. Persze így nem neki, hanem vele lesznek gondok, de biztosan akad majd olyan, aki dolgozik helyette. Néhányan hihetetlenül ügyesen tudják leplezni tudatlanságukat. Nem értenek semmihez, de ehhez a semmihez nagyon.
Affektálnak, seperc alatt eladják magukat, és az átlagember csak akkor veszi észre, hogy átverték, amikor csattan mögötte a bőrpárnás ajtó. Visszafordulni sincs képe, nemhogy reklamálni, mert ő még tanult valamit az iskolában, nem úgy, mint azok a fejesek, akik szemberöhögik. Sztárokat gyártanak felsőfokon.
Ma már nem a tudás vagy a szakértelem, hanem a ráhatás ér pénzt. Mindenkit rá lehet venni, hogy egyszer eladja a lelkét az alvilág urának. Ám aki erre tesz fel mindent, az köszönőviszonyban sincs a régimódi erkölcsökkel, nem fog bűnbánatot gyakorolni. Ha elhasználta a lelkét, majd megveszi valaki másét.
Egyik ismerősöm a minap panaszkodott, hogy hiába készült fel a versenyvizsgára, mást vettek fel helyette, pedig látta, hogy az a másik, nyuszikat rajzolt a vizsgalapjára. Mondtam is neki, biztosan félreértette a feladatot, vagy rossz terembe ült be. De nem hitt nekem. Látszott rajta, megviseli az eset. Megfogadta, legközelebb enyhe célzásként majd egy sárkányt vagy jetit ad be a bizottságnak, hogy tudják, ő is pályázott a meghirdetett állásra.
Nem az számít, ki mit végez, vagy hogyan kap róla papírt, sokkal inkább az, kit ismer a szakmában. Egy jól irányzott ajánlással hamar célba lehet érni, s aztán onnan a bomba sem veri ki az embert. Egyébként az is lehet, ki sem akar onnan mozdulni nyugdíjig, hiszen szakmai fejlődésről ebben az esetben nem beszélhetünk.
A semmit könnyű kamatoztatni, az napi nyolc órában gyorsan szaporodik. Ám azoknak sem kell csüggedniük, akik hosszú éjszakákat tanultak a nehéz vizsgaidőszakokban, ők is kapnak majd egy zsíros éjjeliőri állást valamelyik disznóhizlaldában, hiszen szakmai tapasztalatuk már van, megszokták az ébrenlétet.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.