Most már eldöntöttem: híres és népszerű akarok lenni. A legjobb az lenne, ha világszerte ismert labdarúgó lehetnék, de ebben csupán három dolog akadályoz meg: a korom és a két lábam. Úgyhogy valamilyen más módszert kell találnom, hogy annyira ismert és körülrajongott sztár legyek, mint Gheorghe Popescu egykori román válogatott labdarúgó.
2014. március 14., 13:052014. március 14., 13:05
Popescut a népszerűsége nem mentette meg attól, hogy adócsalás és pénzmosás miatt három év egy hónapra börtönbe zárják, de abban már segíthet neki, hogy a lehető leghamarabb kijöjjön onnan. Ismeretes: abban találták vétkesnek, hogy hét másik futballvezérrel együtt 1,5 millió euróval károsította meg az államot, mivel nem vallották be külföldre eladott román játékosok valós vételárát.
Annak rendje és módja szerint be is vonult a börtönbe, de azonnal országos hisztéria tört ki, több mint húszezren írták alá a szabadon bocsátása érdekében benyújtani kívánt petíciót, a politikusok pedig, a miniszterelnöktől kezdve a képviselőház jelenlegi és a szenátus korábbi elnökéig kijelentették: ha az államfő helyében lennének, ők bizony kegyelemben részesítenék a kreatív könyvelés szakértőjévé avanzsált egykori futballsztárt. Victor Ponta kormányfő egyenesen úgy nyilatkozott: mi haszna van az államnak abból, ha Popescu börtönben ül, amikor ez volt az első bírósági ügye?
Gondolom, ezek alapján érthető, miért szeretnék híres lenni. Ha az ember híres és népszerű, akkor a jelek szerint teljesen mindegy, hogy köztörvényes bűncselekményt követ el, nem ez a lényeg, hanem az, hogy korábban milyen téren remekelt. Ha például labdarúgó volt, és ebbéli minőségében a Barcelona csapatkapitányaként KEK-et nyert, akkor nemzeti hősöknek kijáró tisztelet övezi, akit valójában hazafiatlanság, sőt szinte nemzetárulás felelősségre vonni csak azért, mert a játékostranzakciók nyélbe ütésekor saját zsebre dolgozott.
Úgyhogy az szégyellje magát, aki rongyos néhány százezer euró miatt sárba akarja tiporni a hős nimbuszát. Mégis, mit jelent az a néhány száz nyugdíj, amit az államkasszába általa be nem fizetett összegből tudtak volna fedezni, ahhoz képest, hogy sikereivel miként öregbítette a román nemzet hírnevét?
Azért egy dologra kíváncsi lennék: mennyi idő alatt gyűlne össze húszezer, a szabadon bocsátást támogató aláírás, ha egy amúgy nemzetközi hírű operaénekesről vagy drámai színészről derülne ki, hogy gázsijának egy részét ő sem vallotta be, és ezért szintén szabadságvesztésre ítélnék.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!