2010. május 19., 15:532010. május 19., 15:53
Amint egy kicsit eláll a zuhé, és kibukkannak a napsugarak, tele lesz a rét szegfűgombával. Ez az egyik legízletesebb gombafajta, amely hihetetlenül termékeny, szemmel láthatóan nő a meleg, csapadékos időben. Emellett az is fontos ismérve, hogy mágnesként vonzza az alvásproblémával küszködő szociális szférát.
Valóságos szociális hálót von a gombaszezon a rét fölé, és minden négyzetméteren találni egy kisebbségi, idősödő hölgyet pár tucat gyerekkel. Négykézláb végigtapogatnak minden fűcsomót, nehogy egyetlen húsos falat is kicsússzon az ujjaik közül. A magamfajta, álmatag szenvedélygombászok, akik uzsonnára gombás rántottát kívánnak, jobban teszik, ha a kínai konzerveket keresik az önkiszolgáló polcain, mert a réten csak tehénpalacsintát találnak. Mellesleg, ha netalán kimerészkedik a zöld fűbe, olyan jókívánságokkal tér haza, amelyeket még a vakablakba sem tesz ki szívesen.
Mert ennek kocsija van, meg fizetése, és mégis a mi kis gombánkra fáj a foga – hangoztatják, miközben alanyi jogot formálnak a rét terméseire. A család egyik fele a zöld réten feketéllik a gombák között, a másik fele a vízparton lesi a kishalakat. A válság visszakényszeríti ezeket az embereket az ősi, gyűjtögető életmódhoz, de marketinget is tanít nekik. Összeszednek halat, vadat, s mi jó falat, délután pedig nagy szatyrokkal indulnak el a település utcáin, és többek között hozzám is bekiáltanak, nem veszek-e gombát, 8 lejért kilóját. Hát erre csak nagyot nyelek, és nemleges választ adok, fejem felett pedig ott lebegnek a baljós árnyak, amelyeket jókívánalmaik vonzottak körém.
Én már csak ilyen gonosz lélek vagyok, aki képes elmenni gombászni, és leszedi előlük azt a keveset, amelyet véletlenül nem vettek észre hajnalban. Sőt még egy lapáttal tetézem is a dolgot, és nem járulok hozzá a napi pálinkaadagjukhoz azzal, hogy visszautasítom a hihetetlenül kedvező ajánlatukat. Ha ez nem lenne elég, elkövetek még egy nagy turpisságot, és a leszedett gomba szárát és az elért növények kalapját kiszórom az udvar pázsitjába, és ha ügyesen vigyázok rá, a következő szezonban már otthon szüretelhetek. Persze csak akkor, ha elég korán ébredek, mert különben lesz majd, aki onnan is lekapkodja előlem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok