2010. március 15., 10:172010. március 15., 10:17
A nem reprezentatív – hiszen sem az RMDSZ, sem az EMNT nem képviseltette magát a rendezvényen – gyűlésen elfogadott határozatok lehetőséget biztosítottak a szenzációra éhes román média számára, hogy maga korbácsolja tovább a magyarellenes indulatokat, amikor olyan kipróbált magyargyűlölő, fasiszta brigantikat hoz vissza a mainstreambe, mint Adrian Păunescu, Lucian Bolcaş vagy Corneliu Vadim Tudor.
Mindehhez már csak az hiányzik, hogy Emil Boc kormányfő – meglátva a lehetőséget, hogy elterelje a figyelmet az ország csődközeli helyzetéről – a román nemzetállam védelmezőjeként a nagygyűléstől való elhatárolódásra szólítsa fel Markó Bélát. A csonka SZÖN szervezői képtelenek felmérni, hogy az ilyen partizánakciókkal nemigen lehet érvényt szerezni az amúgy teljesen legitim követeléseknek.
Az önrendelkezést kizárólag a teljes romániai magyar politikai paletta összefogásától lehet remélni, és nem szabad a székely autonómiát önző módon különválasztani a partiumi tömbmagyarság és az erdélyi szórvány igényeitől. Az RMDSZ azonban jelenleg a bukaresti kormány részeként van kényes helyzetben, az EMNT viszont Budapestre figyel – ám a hozzá közel álló Fidesz most épp választásokra készül, és látható, hogy a kampány során igyekszik kerülni a kényes témákat, így a határon túli magyarok ügyét is.
Az EMNT talán arra számít, hogy az össznemzeti ügyek iránt érzékenyebb Fidesz hatalomra kerülése után az erdélyi magyar törekvéseket Budapest is hangsúlyosabban támogatja, így talán az is sanszosabb, hogy az összefogáshoz nélkülözhetetlen RMDSZ is csatlakozzon. Enélkül és a román parlamenti többség meggyőzése nélkül a csonka SZÖN – amelynek „igényességét” jelzi, hogy az eseményen kifeszített molinón a rendezvény hibás rovásírással nagygyűlészként szerepel – határozatai nem többek egy gimnáziumi gittegylet minden jogi hatályt nélkülöző döntéseinél. Amelyek azonban arra kiválóan alkalmasak, hogy a magyarellenességet hivatalos politikaként űző kalandorok elrettentő példaként hivatkozzanak rájuk.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.