2010. március 15., 10:172010. március 15., 10:17
A nem reprezentatív – hiszen sem az RMDSZ, sem az EMNT nem képviseltette magát a rendezvényen – gyűlésen elfogadott határozatok lehetőséget biztosítottak a szenzációra éhes román média számára, hogy maga korbácsolja tovább a magyarellenes indulatokat, amikor olyan kipróbált magyargyűlölő, fasiszta brigantikat hoz vissza a mainstreambe, mint Adrian Păunescu, Lucian Bolcaş vagy Corneliu Vadim Tudor.
Mindehhez már csak az hiányzik, hogy Emil Boc kormányfő – meglátva a lehetőséget, hogy elterelje a figyelmet az ország csődközeli helyzetéről – a román nemzetállam védelmezőjeként a nagygyűléstől való elhatárolódásra szólítsa fel Markó Bélát. A csonka SZÖN szervezői képtelenek felmérni, hogy az ilyen partizánakciókkal nemigen lehet érvényt szerezni az amúgy teljesen legitim követeléseknek.
Az önrendelkezést kizárólag a teljes romániai magyar politikai paletta összefogásától lehet remélni, és nem szabad a székely autonómiát önző módon különválasztani a partiumi tömbmagyarság és az erdélyi szórvány igényeitől. Az RMDSZ azonban jelenleg a bukaresti kormány részeként van kényes helyzetben, az EMNT viszont Budapestre figyel – ám a hozzá közel álló Fidesz most épp választásokra készül, és látható, hogy a kampány során igyekszik kerülni a kényes témákat, így a határon túli magyarok ügyét is.
Az EMNT talán arra számít, hogy az össznemzeti ügyek iránt érzékenyebb Fidesz hatalomra kerülése után az erdélyi magyar törekvéseket Budapest is hangsúlyosabban támogatja, így talán az is sanszosabb, hogy az összefogáshoz nélkülözhetetlen RMDSZ is csatlakozzon. Enélkül és a román parlamenti többség meggyőzése nélkül a csonka SZÖN – amelynek „igényességét” jelzi, hogy az eseményen kifeszített molinón a rendezvény hibás rovásírással nagygyűlészként szerepel – határozatai nem többek egy gimnáziumi gittegylet minden jogi hatályt nélkülöző döntéseinél. Amelyek azonban arra kiválóan alkalmasak, hogy a magyarellenességet hivatalos politikaként űző kalandorok elrettentő példaként hivatkozzanak rájuk.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.