2009. március 23., 11:262009. március 23., 11:26
Mivel a kiszivárgott balatonőszödi beszéd után az anyaország a legsúlyosabb politikai-közéleti zavargásokat élte át a rendszerváltás óta, joggal tehető fel a kérdés: milyen mozgásokat generál az újabb gyurcsányi fordulat? Az már első látásra világos, hogy Gyurcsány – az Őszödöt követő zavargásokhoz hasonlóan – most sem gondolja komolyan, hogy lemond a politikai hatalomról.
Ezt igazolja, hogy pártja éléről semmi szín alatt nem kíván távozni, holott irányítása alatt a magyar gazdasággal együtt a szocialista alakulat népszerűsége is történelmi mélypontra süllyedt. Arról nem beszélve, hogy az MSZP elnökeként továbbra is döntő befolyást gyakorol majd a kormánya esetleges bukása nyomán felálló új kabinet politikájára, illetve az új miniszterelnökre.
Ebből is kitűnik, hogy a lemondást egy pillanatig sem emlegető Gyurcsány politikai karrierjének megmentése, megtépázott arculata kikozmetikázása céljából rántotta elő az önmaga elleni bizalmatlansági indítvány ötletét, támogatásra lelve ama párttársai körében is, akik már régóta pokolba kívánják, viszont botránytól tartva nem merték kezdeményezni a félreállítását.
Nehezen hihető, hogy a távozva maradás megoldását választó miniszterelnök nem gondolt volna arra, pártja kiknek a támogatásával tud majd új többségre szert tenni az Országgyűlésben, e tekintetben pedig kizárólag a szabad demokraták és az MDF jöhet szóba.
Előbbiek már régóta hajtogatják, hogy számukra elsősorban Gyurcsány személye a kormányba való visszatérés gátja, a „megbokrosodása” óta a felszámolás útjára lépett MDF pedig minden eddiginél könynyebben kapható lesz egy új kormány támogatására.
Amely, valljuk be, a jelenlegi helyzetben Gyurcsány és a szocialisták számára a túlélés esélyét jelentené ugyan, nem vetne véget viszont a hosszú ideje húzódó politikai agóniának, amelyre csakis a választások jelentenék a gyógyírt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok