2009. március 23., 11:262009. március 23., 11:26
Mivel a kiszivárgott balatonőszödi beszéd után az anyaország a legsúlyosabb politikai-közéleti zavargásokat élte át a rendszerváltás óta, joggal tehető fel a kérdés: milyen mozgásokat generál az újabb gyurcsányi fordulat? Az már első látásra világos, hogy Gyurcsány – az Őszödöt követő zavargásokhoz hasonlóan – most sem gondolja komolyan, hogy lemond a politikai hatalomról.
Ezt igazolja, hogy pártja éléről semmi szín alatt nem kíván távozni, holott irányítása alatt a magyar gazdasággal együtt a szocialista alakulat népszerűsége is történelmi mélypontra süllyedt. Arról nem beszélve, hogy az MSZP elnökeként továbbra is döntő befolyást gyakorol majd a kormánya esetleges bukása nyomán felálló új kabinet politikájára, illetve az új miniszterelnökre.
Ebből is kitűnik, hogy a lemondást egy pillanatig sem emlegető Gyurcsány politikai karrierjének megmentése, megtépázott arculata kikozmetikázása céljából rántotta elő az önmaga elleni bizalmatlansági indítvány ötletét, támogatásra lelve ama párttársai körében is, akik már régóta pokolba kívánják, viszont botránytól tartva nem merték kezdeményezni a félreállítását.
Nehezen hihető, hogy a távozva maradás megoldását választó miniszterelnök nem gondolt volna arra, pártja kiknek a támogatásával tud majd új többségre szert tenni az Országgyűlésben, e tekintetben pedig kizárólag a szabad demokraták és az MDF jöhet szóba.
Előbbiek már régóta hajtogatják, hogy számukra elsősorban Gyurcsány személye a kormányba való visszatérés gátja, a „megbokrosodása” óta a felszámolás útjára lépett MDF pedig minden eddiginél könynyebben kapható lesz egy új kormány támogatására.
Amely, valljuk be, a jelenlegi helyzetben Gyurcsány és a szocialisták számára a túlélés esélyét jelentené ugyan, nem vetne véget viszont a hosszú ideje húzódó politikai agóniának, amelyre csakis a választások jelentenék a gyógyírt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok