2009. február 20., 10:362009. február 20., 10:36
Ha ugyanis most lennék gimnazista, és Nagyvárad helyett Kolozsvárott járnék suliba, akkor lehetőségem nyílna arra, hogy már zsenge fejjel legálisan, mintegy választható tantárgyként ismerkedjem a szórakozóhelyek világával és a klubélet gyönyöreivel.
A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség ugyanis szerződést kötött a város egyik „elit” klubjával – ahová zömmel a betelepített újgazdagok aranyifjai járnak, és ahová már bekopogni is csak úgy lehet, ha az ember előtte a fél fizetését lecsengeti –, a megállapodás értelmében, a város gimnáziumában tanuló diákok minden vasárnap délután négy és este 11 óra között élvezhetik a klub vendégszeretetét, „jelképes”, tízlejes belépti díj fejében. A hivatalos indoklás szerint egyrészt amíg a gyerekek a szórakozóhelyen tartózkodnak, addig sem forognak rossz társaságban, itt ugyanis nem fogyaszthatnak szeszes italt, és este a kidobóemberek el is kísérik őket a legközelebbi buszmegállóig. Másrészt pedig a fiatalok számára a klubban töltött idő szocializációs lehetőséget is biztosít.
Mármost távol álljon tőlünk az álszent, farizeus hozzáállás, e sorok szerzője sem gyöngyfűző és babzsákkészítő szakkörre járt zsenge ifjúkorában hétvégenként. Hanem azért mégiscsak fölmerül a kérdés: a tanfelügyelőség illetékesei úgy átlagban életük mekkora hányadát nem töltik öntudatlan állapotban? A történet tanúsága szerint ez az időtartam igencsak elenyésző lehet, másképp elég nehezen képzelhető el, hogy intézményesítsék, és szocializációs gyakorlatnak kiáltsák ki azt, hogy egy éjszakai mulatóhely már a fiatalkorúakat is szeretné ügyfelévé tenni, hogy aztán a 18. életévük betöltése után állandó vendéggé váljanak.
Persze értem én, ez az idők szava, bennünket annak idején még legfeljebb szilvát szedni vittek az iskolából a Macskadombon lévő gyümölcsösökbe, a 21. században azonban ez már vérciki lenne. Ma már a csontkemény nagyvárosi életre kell felkészíteni a fiatalokat. Ezért aztán már csak idő kérdése, hogy az apukák és anyukák a következő tanári üzenetet olvassák csemetéjük ellenőrzőjében: „Tisztelt szülő! Hétvégén a mindennapi életre való nevelést szolgáló program részeként sztriptízbár-látogatásra visszük a diákokat. A fiúk bugyi-pénzt, a lányok csipkés tangát hozzanak magukkal!”
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.