JEGYZET – Van egy törvény, aminek értelmében, ha a választott polgármester megunná annak a pártnak a színeit, amiben a lakosok bizalmat szavaztak neki, akkor elveszti az elöljárói székét.
2014. május 25., 20:232014. május 25., 20:23
Ez az előírás így, minden betűjében dicséretes és üdvözlendő. Azért jött a világra, hogy megelőzze a rákfenéhez hasonlóan burjánzó-terjedő ide-oda átüléseket. A baj csak az, hogy a képviselők és szenátorok számára nem faragtak hasonló tilalomfát, ők egy törvényhozási ciklusban képesek végigjárni nemcsak az összes parlamenti párt padsorait, önérzetesen arra hivatkozva, hogy nem találnak önmagukra egy-egy politikai alakulat eszmeiségében, de már arra is volt példa – nem is egy –, hogy bejutás után néhányan összetanakodtak, és létrehoztak egy merőben új formációt.
A választók pedig álmélkodhattak négy esztendőn át, kifélék-mifélék ezek, akiket eddig ilyennek és olyannak tudtak, most viszont hirtelen amolyanokká és emilyenekké lettek. De – ismétlem – a polgármesternek nem mehet ilyen könnyen a színeváltozás.
Csakhogy őt is emberből faragták, neki is vannak meggyőződésbeli lépcsőfokai, menne ő is szívesen a haverei, a baj- és elvtársai nyomában, úgyhogy ki kellett találni valamit szegény polgármesterek ideológiai tisztulása érdekében. Nem váratott magára sokat a megoldás, hiszen ha közérdekről van szó, akkor semmi nem lehet akadály. És lehetséges-e nagyobb közérdek, mint…
Mint mi is?! Majd csak megtudjuk egyszer, ha meg nem, akkor valószínűleg nem is volt olyan nagyon köz vagy érdek. Történt, hogy a pályán láthatóan egyre fáradtabban, mert egyre szűkebb körben futkorászó, de magát még mindig nagy játékosnak tartó elnök kitalált magának egy új pártot, amit első lépésként mint alapítványt jegyeztetett be, az pedig igazán köztudott, hogy az alapítványokba bárki bármikor beléphet.
Aztán egy szép napon majdnem hasonló néven pártot is iktattak, de megmaradt a tárt kapujú civil szervezet is, egyszerűbben: a szentesített kétlakiság. A más pártszíneket és – logókat viselő polgármesterek pedig merő jóindulatból beléphetnek az alapítványba, sőt ha úgy érzik, hogy túlterhelték a bankszámláikat, akkor adakozhatnak is nyugodtan, senki nem fogja őket ezért megróni, pláne nem leváltani.
Ugye milyen egyszerű a törvényt kijátszatni, intézményesen, tálcán kínálni a kiskapukat?! Van belőlük elég! Az egyetlen bőség, amivel „dicsekedhetünk”!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!