2010. február 05., 11:222010. február 05., 11:22
A román nemzeti költő kanonizálásának szükségességét egyrészt azzal indokolják, hogy ortodox volt, ám mivel ez csupán szükséges, de nem elégséges indok, megállapítják, hogy a költő istenes versei mellett teljes életműve tükrözi a nemzet erkölcsi és vallásos karakterét, másrészt pedig ő maga a román lélek szimbólumává vált, amelyet oszlopként támaszt alá az ortodox egyház.
Márpedig ha valaki ekkora képzavart képes alkotni, akkor biztos, hogy komolyan gondolja a dolgot. A kérés teljesítése alapvetően jóval egyszerűbb, mint teszem azt a katolikus egyházon belül, lévén a román ortodox egyház autokefalosz (mielőtt még bárki valami csúnyára gondolna: az auto azt jelenti: saját, a kefalosz pedig azt: fej; ez persze nem annyit tesz, hogy önfejű, hanem saját irányítású, nem egy külső hatalomnak alárendelt).
Tehát a kanonizálási folyamatba a mindenféle objektív tényezők – szenthez méltó életvitel, csodatételek – mellett belejátszhat egy jó adag nacionalizmus is, ami a román ortodox egyháztól amúgy sem állt soha távol, beleértve annak fasizmusba hajló formáját is. Persze nem ez az első kísérlet, hogy Eminescu az égi seregek tagjává váljék, hiszen nevét máris viseli egy kráter a Merkúr bolygón. Csak hát egy kráter vélhetően nem tiltakozott az ellen, hogy névadója nettó marxista verseket is írt, az egyháznak viszont bizonyára komoly kihívást jelent a költő mélységes istenhite jeleként értelmezni a Császár és proletár című versben megfogalmazott tételmondatot, miszerint a vallást csak azért találták ki az urak, hogy annak segítségével igába hajtsák a prolikat.
Az első reakciók alapján a patriarkátusnak valóban nehezére esik Szentírásnak tekinteni az eminescui életművet, ezért a mélynemzeti érzelmű román poéták egyelőre védőszent nélkül maradnak. Ám amíg sikerül bebizonyítani, hogy Eminescu cseppfertőzés útján, szájon át belélegezve kapta el a szifiliszt, azon verseiről pedig, amelyekben többek között akasztófára és a hollók begyébe kívánja a románok „ellenségeit” (köztük közvetve bennünket, magyarokat is, lásd a Dnyesztertől a Tiszáig című klasszikust), azt, hogy azok a felebaráti szeretet és a keresztényi megértés megnyilvánulásai, addig nyugodtan imádkozhatnak a kráterhez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok