2011. november 29., 09:252011. november 29., 09:25
Ha nem hívta volna vissza a színeiben megválasztott felsőházi elnököt, ma nem lenne miről beszélni. Victor Ponta és csatlósai Mircea Geoanában nem a pártbéli szövetségest, hanem a potenciális versenytársat látták. Úgy gondolták, inkább vesszen a párt által elfoglalt legfontosabb közjogi tisztség, minthogy olyan politikus töltse azt be, aki a pozícióikat veszélyezteti. A PSD vezetői izzasztó munkával érték el, hogy a második legjelentősebb közjogi tisztség elvesztésével a párt veszítsen a súlyából.
És ez még csak a kezdet. Mircea Geoană szerveződő pártja ugyanis a tagság és a potenciális választók egy részét is magával viheti. A Demokrata-Liberális Párt (PDL) számára kötelező házi feladat volt a megüresedő szék megszerzése. Attól a párttól, amelyik a miniszterelnököt adja, tulajdonképpen el is várható, hogy harcba szálljon a tisztségért, és hogy megoldást találjon a koalíciós partnerek étvágyának a csökkentésére. A PDL tehát azt tette, amit kellett, az eredmény pedig a helyes döntését igazolja. Mi több, a bölcsességét is. Azzal, hogy Vasile Blagát jelölte, akit korábban a belső konfliktusok a párt perifériájára sodortak, saját kohézióját erősítette. A PDL elégedetlenjei tehát nemcsak hogy nem távoztak a pártból, hanem a nekik juttatott tisztség által a párt hatalmi centrumához láncolódtak.
Az RMDSZ is hozta a formáját. A jelöltállítás meglebegtetésével megüzente a vezető kormánypártnak: a támogatásának ára van. Az is jó ötlet volt, hogy épp Frunda György nevét lebegtette a tisztség kapcsán. A szenátor az utóbbi időben egyre többször került szembe a jobboldali koalícióval, egyre többször halgoztatta különvéleményét. Frunda személye azt demonstrálta: a szövetségnek a baloldal felé is vannak szabad vegyértékei. A taktika kormányfőtitkári tisztséget hozott az RMDSZ-nek. Kár, hogy ez a fajta céltudatosság, ez a kemény játék csak a tisztségek megszerzésének, vagy a magyar ellenzék leszalámizásának az eszköze. Sokat nyerhetne a romániai magyar közösség, ha például az autonómia törvénybe iktatásáért vetné be ezt az eszköztárat a szövetség.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.