Volt köztük kis formátumú, négyrét hajtott lepedõnyi, igényesebb vagy igénytelenebb nyomású, de fölösleges is szót vesztegetnem rájuk, mert mindenki tudja, mirõl beszélek. Amíg hatott az újdonság ereje, kíváncsian nézegettük, válogattunk az akciós kínálatból, de szinte kivétel nélkül rá kellett döbbennünk arra, hogy humbug az egész.

Elsõsorban a meghirdetett akciós árleszállításokat sumákolták el, vagy lejárt, illetve a reklámújságban „véletlenül” elíródott határidõrõl vagy elfogyott készletrõl beszéltek, a lényeg az, hogy már jó ideje bele se pillantunk ezekbe a kéretlen „ajándékokba”. Sõt még azt is kiírtam a postaládánkra, hogy nem kérünk a reklámszemétbõl. Becsületükre legyen mondva, figyelembe is veszik: nem a mi ládánkba kerül, hanem esetleg a földre a nekünk szánt kiadvány.

Sokat nem kellett törnünk a fejünket, hogy átlássuk: nem az önzetlen nagylelkûség viszi a cégeket a reklámanyag nyomtatására, ami – mellesleg – elég szép summába kerülhet, hanem a lehetõség, hogy az erre költött pénzt beépítik a legkeresettebb termékek árába. Vagyis velünk, vásárlókkal fizettetik meg az egyébként a szemétbe kerülõ makulatúráikat. Szép! De a világ araszolgat elõrefelé, s ahogy kezdenek a papíralapú sajtótermékek takarodót fújni az elektronikus változat elõtt, úgy a reklámújságokat és szórólapokat is lassan kiszorítják az online reklámok. Ha nem is naponta, de van úgy, hogy tömegével kapom az eszementnél eszementebb reklámokat.

Alig van olyan területe az életnek, amirõl ne „gondoskodnának” az aggódó ismeretlenek, és ne ajánlgatnának fût-fát, fõzetet-kenetet, megmondják, hogyan vegyek ésszerûen levegõt, hogyan menjek és hová, de inkább nem sorolom, mert csak idegesítem magam. Természetesen olvasatlanul dobom ki a töméntelen „jó tanácsot”, arra viszont még nem sikerült rájönnöm, hogy az e-szemetet ki finanszírozza és miért? Ha annyi kukába dobandó pénze van, nem volna jobb olyanok megsegítésére fordítania, akik valóban rászorulnak?!

De nem akarok populista jótékonykodó szöveggel elõállni, vagy bárkit bármire buzdítani-nógatni, hisz akkor ugyanazt tenném, ami ellen szóltam. Maradjunk abban, hogy akinek nagyon fölösleges a pénze, dobja a szemétbe! A sok bosszankodó helyett legalább néhány kukázónak jó napja lenne!