Ahogy robbanásszerûen elterjedtek a bevásárlóközpontok, úgy teltek meg a postaládáink is a reklámújságjaikkal.
2014. szeptember 14., 21:532014. szeptember 14., 21:53
Volt köztük kis formátumú, négyrét hajtott lepedõnyi, igényesebb vagy igénytelenebb nyomású, de fölösleges is szót vesztegetnem rájuk, mert mindenki tudja, mirõl beszélek. Amíg hatott az újdonság ereje, kíváncsian nézegettük, válogattunk az akciós kínálatból, de szinte kivétel nélkül rá kellett döbbennünk arra, hogy humbug az egész.
Elsõsorban a meghirdetett akciós árleszállításokat sumákolták el, vagy lejárt, illetve a reklámújságban „véletlenül” elíródott határidõrõl vagy elfogyott készletrõl beszéltek, a lényeg az, hogy már jó ideje bele se pillantunk ezekbe a kéretlen „ajándékokba”. Sõt még azt is kiírtam a postaládánkra, hogy nem kérünk a reklámszemétbõl. Becsületükre legyen mondva, figyelembe is veszik: nem a mi ládánkba kerül, hanem esetleg a földre a nekünk szánt kiadvány.
Sokat nem kellett törnünk a fejünket, hogy átlássuk: nem az önzetlen nagylelkûség viszi a cégeket a reklámanyag nyomtatására, ami – mellesleg – elég szép summába kerülhet, hanem a lehetõség, hogy az erre költött pénzt beépítik a legkeresettebb termékek árába. Vagyis velünk, vásárlókkal fizettetik meg az egyébként a szemétbe kerülõ makulatúráikat. Szép! De a világ araszolgat elõrefelé, s ahogy kezdenek a papíralapú sajtótermékek takarodót fújni az elektronikus változat elõtt, úgy a reklámújságokat és szórólapokat is lassan kiszorítják az online reklámok. Ha nem is naponta, de van úgy, hogy tömegével kapom az eszementnél eszementebb reklámokat.
Alig van olyan területe az életnek, amirõl ne „gondoskodnának” az aggódó ismeretlenek, és ne ajánlgatnának fût-fát, fõzetet-kenetet, megmondják, hogyan vegyek ésszerûen levegõt, hogyan menjek és hová, de inkább nem sorolom, mert csak idegesítem magam. Természetesen olvasatlanul dobom ki a töméntelen „jó tanácsot”, arra viszont még nem sikerült rájönnöm, hogy az e-szemetet ki finanszírozza és miért? Ha annyi kukába dobandó pénze van, nem volna jobb olyanok megsegítésére fordítania, akik valóban rászorulnak?!
De nem akarok populista jótékonykodó szöveggel elõállni, vagy bárkit bármire buzdítani-nógatni, hisz akkor ugyanazt tenném, ami ellen szóltam. Maradjunk abban, hogy akinek nagyon fölösleges a pénze, dobja a szemétbe! A sok bosszankodó helyett legalább néhány kukázónak jó napja lenne!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!